A magyar iparművészet csúcsteljesítménye

Mint a Főnix madár, újra és újra képes nemzetünk feltámadni, megújulni, az elpusztított értékeit újrateremteni. A Budavári Palotában is ez történt az egyik legszebbnek, legreprezentatívabbnak mondott Szent István-teremmel a Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően.

Tervezéssel együtt mintegy 10 éven át tartott a 72 m2-es terem újraalkotása és visszaépítése, amely lélegzetelállító végeredményben csúcsosodott ki. Egyben igazolta azt is, hogy a XIX. század második felének és a XX. század első évtizedének magyarországi iparművészete és építészete a világ élvonalába tartozott. A most elkészült terem az Árpád-házi királyoknak állít méltó emléket a Palota déli összekötő szárnyában. Csak remélni tudjuk, hogy egyszer a két másik megsemmisült termet; a Hunyadi-termet és a Habsburg-termet is régi fényében csodálhatjuk meg.

A 2. világháborúban teljesen kiégett a Palota, majd a romjait is végleg el akarta tüntetni a kommunista rezsim.  Rákosi Mátyás aljas diktatúrájának célja volt, hogy ne legyen bizonyíték, ami emlékeztesse az utókort e nagyszerű, polgári gazdaságot, gazdagságot és szerteágazó szakértelmet feltételező iparművészeti műremekkel kapcsolatban. Megjegyzem, ha Rákosiékon múlik, akkor ma a Palota helyett sztálinbarokk, azaz szocialista realista stílusú borzalmak éktelenkednének a Várhegyen, mert elbontották volna a teljes Palotát.

A Szent István-terem építésekor Hauszmann Alajos főépítész-tervező úgy rendelte meg Zsolnay Vilmos (kerámia) ötletgazdától, valamint Roskovics Ignáctól (festészet), a Neuschlossz családtól (parketta), Thék Endrétől (faszobrász), a Haas szövőgyártól a berendezéseket és a szoba kellékeit, hogy azoknak háromszor ki kellett bírniuk a szétszedést, összeállítást.

Először Thék Endre budapesti gyárában rakták össze, amikor Ferenc József is megtekintette a termet. Másodszor az 1900-as párizsi világkiállításra szállították el, ahol a zsűri nagydíjban részesítette iparművészetünk e páratlan remekét. Érdekesség, hogy ugyanott egy másik kultikus magyar remekmű, Fadrusz János Hunyadi Mátyás lovas szobra aranyérmet nyert el. Igen, az, amelyik ma is Kolozsvár szimbóluma.

Végül a Szent István-terem 1902-ben a Budavári Palotában került a végleges helyére, ahol 1945-ig, a háborús és kommunista pusztításig volt látogatható – elmondások szerint 30 krajcár ellenében.

Visszatérve a 2010-es évekre mindenképpen meg kell említeni dr. Rostás Péter művészettörténészt és Angyal Tibor építészt, akiknek sok éves kutató- és irányítómunkájuk mellett születhetett újjá az ikonikus Szent István-terem. Fő feladatuk volt, hogy régi fekete-fehér képek alapján rekonstruálják a termet, amelynek a színeket és az anyagot is vissza kellett adnia.

A többiről beszéljenek az alábbi képek. Minden Kedves Olvasónak nagyon ajánlom, hogy Budapesten járva ne hagyja ki a termet, a magyar iparművészet csúcsteljesítményét. A Budavári Palota, úgyis, mint a Vár egésze, funkcióját tekintve a végrehajtó hatalom tere volt, s legalább olyan szép és Európában egyedülálló lehetett egykoron, mint a törvényhozás világhírű épülete, a Parlament a pesti oldalon. Sok év, munka és természetesen pénz kell a minél tökéletesebb helyreállításához. A munka szerencsére folytatódik a Vár déli és nyugati oldalával.

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója