„Amikor elhallgatott bennem a színház, akkor jöttek a versek”

Huszonegy évad kolozsvári kőszínház után haza költözött Aradra, hogy kis szünetet tartson, és máshol, másképp, más találkozásokat keressen, de nem „szakított” a színházzal, az továbbra is az élete része, amit – akárcsak a verseket – visz magával mindenhová. 

Kézdi Imola többszörös Uniter-díjas és Jászai Mari-díjas színésznő második verseskötetét mutatták be október 10-én a Boéme kávézóban telt ház előtt.

Imola 2020 óta ír verseket, amelyek megjelennek a Helikon, a Korunk, a Látó, a Székelyföld és az Újvárad szépirodalmi folyóiratok hasábjain. 2021-ben Miniallűrök címmel adták ki első kötetét, melyet Aradon is bemutattak, azóta viszont újabb és újabb versek születtek, és elérkezett a pillanat a Lélekporc című verseskötet megjelenésére is.

A kellemes környezetben, sok barát, egykori osztálytárs, ismerős, érdeklődő körében Kézdi Imola készségesen és őszintén válaszolt Kelemen Kinga dramaturg – aki szintén aradi születésű – kérdéseire, közbeékelve egy-egy vers felolvasását, mintegy ízelítőként a kötetből.

A versírás pihenés? Hajtás?

– Nem. Nekem a színház sem hajtás, csak egy picit jelenebb szeretnék lenni a saját életemben, és ehhez az kell, hogy valamit lezárjak. Én mindig is tiszteltem azokat, akik felismerték, hogy most egy picit le kell állni, mert erre van szüksége a fizikumnak, a léleknek. Van, amikor meg kell, és meg is lehet állni. Ez a legszebb, hogy meg lehet állni. Én azonban nem álltam meg teljesen, mert írok, mert gondolkodom.

Az írás egy nagyon magányos szakma ellentétben a színházzal, ami egy óriási társasjáték. Hogy van az, hogy valaki színházzal foglalkozik, alkot és akkor egyszer csak szavak jönnek ki a ceruzájából?

– Én azt gondolom, hogy ezek a versek mindig bennem voltak, csak túl hangos volt bennem a színház, nem hallottam meg a sorokat. Aztán amikor jött a világjárvány, bezárt a színház, és ahogy az egész elcsendesedett, és elhallgatott bennem a színház, akkor érkeztek a versek, amelyeket reggelente, kávézás közben a telefonomba jegyezgettem.

Ezekre és hasonló érdekes kérdésekre kaptuk meg a választ, miközben Imola mesélt a versírás, az alkotás körülményeiről, a kezdetekről, érintve a színházat, a filmszerepeket, közben felolvasott saját verseket, és az is kiderült, hogy parancsra is nagyon szép verset tud írni.

A lélek megfoghatóságára utal a 46 verset tartalmazó kötet címe, a Lélekporc elnevezés, amelynek borítótervét és az illusztrációkat Imola 16 éves lánya, Rézi készítette.

Kézdi Imola jövőbeni tervei közt szerepel megismerni Aradot, és azt is elárulta, hogy az Aradi Kamaraszínházzal együttműködve egy monodrámában gondolkodnak, amit valamikor március végén láthatnak majd a nézők.

Kelemen Kinga remek kérdései után a közönség már nem nagyon volt mit kérdezzen, azonban nosztalgiázásra és rövid, vicces kis múltbeli történetekre volt még idő a dedikálás előtt. 

Kézdi Imola második kötetéből is a szavak játékosságát emelte ki Kelemen Kinga, amire a színésznő-szerző ezt válaszolta:

„A játék kell fájjon, csontig kell hatoljon, színházat csinálni, verset írni másképp nem érdemes, csak őszintén.”

A Lélekporc című kötet – melyben a verseket két ciklusra osztotta a szerző – az Exit Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban.