Aradi képzőművészek és a Kölcsey Egyesület bemutatkozása Kiskunfélegyházán

Idén április végén, május elején (14-ig), ha valaki belép a félegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár kiállítótermébe, az ajtóval szemben a Kölcsey Galéria, illetve a Kölcsey Egyesület nagyméretű hirdető pannója fogadja. A terembe érve rácsodálkozhat a helyiségek fehér falain pompázó grafikákra, festményekre, kerámiákra, a falak előtti talányos kisplasztikákra, amelyek látványa feltétlenül elkápráztatja még abban az esetben is, ha eddig nem is hallotta az alkotók nevét, hogy aztán az alkotások címének elolvasása után, a műveket ismét megtekintve ezeken el is gondolkozzék. A kiállítótermet három, az országhatáron túl is ismert aradi alkotó művei töltik be: Simó Margit grafikus – mint tudjuk – elsősorban a Dante-illusztrációi révén vált közismertté, ezekből is találunk néhányat, de vannak itt remek kisgrafikái is. Siska Szabó Hajnalka a realista és az absztrakt ábrázolás között „ingázó festményein” a kék-lila szín dominál, de nagyon hangulatosak az aranysárgában, vörösben játszó alkotásai is (Normafai séta, Aranyősz). Steinhübel Zoltán kerámiáin, kisplasztikáin átsugárzik, hogy sokoldalú művészetében a keramikus, a szobrász, a festő szellemisége egyesül.

Egy műélvezőnek sokat „ad” mindaz, ami itt látható, de aki jelen volt az április 28-án tartott megnyitón, ennél is többet kapott. Eleve jó hangulatot teremtett a helyi Zenebarátok Egyesületének kamarakórusa, akik az est folyamán nagyon igényes műsorösszeállítással többször is szerepeltek (az aradiak a Kultúrpalotában tartott adventi hangversenyeken többször hallhatták őket). A hivatalos beszédek sem voltak a megszokottan sematikusak. A helyi alpolgármester, Rosta Ferenc beszédében elsősorban azt emelte ki, hogy Kiskunfélegyháza és az aradi magyarság közötti egyre szélesedő kapcsolatrendszer azért különleges, mert nem hivatalosan, fentről irányítva jött létre, hanem az idetelepült egykori aradiak révén a két település lakosai közötti kölcsönös barátság útján alakult, először a nyugdíjasklubok, majd a kórus, aztán a képzőművészek körében, lentről felfele.

Ezután Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke következett, aki mesterien összeállított, vetítéssel kísért „egyesület-bemutatkozásban” úgy tudta összefogni Arad, a Kölcsey Egyesület, az aradi képzőművészet, illetve a három kiállító alkotóművészetének jellemzőit, hogy a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság végig derűs érdeklődéssel figyelt, s az utána következő beszélgetés során sokan külön gratuláltak neki. A megnyitót követő fogadáson pedig sok kisebb csoportosulás meghitt beszélgetéseinek lehettünk fül- és szemtanúi. A jó hangulatú, kedélyes eszmecsere a meghívott aradiak (művészek és kölcseysek) és a félegyházi szervezők és festők között terített asztal mellett, egy nagyon különleges helyen, az Art-Turkában folytatódott, amely tulajdonképpen egy festményekkel és egyéb műalkotásokkal teli bolt ezek árusítása céljából, de egyúttal klub is, a város képzőművészeinek találkozóhelye, ahol egyébként pezsgő szellemi élet zajlik.

A mostani tárlat szerintem mind az aradiak, mind a helybeliek számára legalább annyira sikeres volt, mint a félegyházi festők múlt őszi aradi bemutatkozása. Jelen esetben örömmel tapasztaltuk azt is, hogy néhány anyaországba települt egykori aradi a Kölcsey Galéria megnyitójának kedvéért utazott le Félegyházára.

Reméljük, hogy ennek lesz folytatása.

Piroska Katalin