Aradot is meghódították

Jöttek, láttak, győztek: a Kaláka 2012 áprilisának vége felé megnyerte az aradi közönség szívét. Fogalmazzunk kicsit árnyaltabban: az aradiét is, amellyel élőben csak most találkozott először az Aradi Kamaraszínház bérletes előadásán, az aradi nagyszínházban. 

Az együttes azonban eddig bejárta az egész Kárpát-medencét, Európában is sokkal könnyebb lenne azt a néhány országot elsorolni, ahol még nem koncertezett, és a sorból nem hagyhatnánk ki Dél-Amerikát, sőt Tajvant sem. Ez utóbbi helyen, ahol tudomásom szerint nincs magyar közösség (számottevő legalábbis, bár lehet, hogy tévedek), miként hódították meg a közönséget, nem tudom. Talán kitűnő zenéjükkel, bár produkciójuk, úgy vélem, mégis csak a szöveggel együtt igazán teljes.

A Kaláka megalakulása, 1969 őszutója óta megzenésített magyar verseket ad elő, ebben áll igazi ereje. Valahol azt olvasom: szerzeményeik száma ezer – azaz ezer megzenésített magyar vers. Ady Endre, a magyar költészet egyik legzseniálisabb (és termékeny!) alkotójának költeményei két vaskos kötetet tesznek ki, 982 versét tartják számon.

A Kaláka tehát mostanig kb. két vaskos kötetnyi verset zenésített meg, adott elő, vitt legalább negyedszáz lemezére.

Induljon ki a kedves olvasó önmagából, képzelje el, mit jelent kiválogatni (a sokkal, sokkal több közül), megtanulni, megzenésíteni ezer (vagy akár „csak” hétszáz-kilencszáz) verset?

Már-már emberfeletti teljesítményt. Akkor is, ha mindezt negyven év alatt produkálták. Az eredmény így is elképesztő.  

A rendkívül gazdag életműnek egy hangversenyen nyilván csak csekély töredéke mutatható be, aki azonban hétfőn este látta-hallotta, az ízelítőt kapott a Kaláka egészéből. Weöres Sándorral indítottak, aztán Kányádi, Villon, József Attila, Petőfi, Arany, Ady, Szabó Lőrinc, Tamkó Sirató Károly, Kosztolányi stb. következtek – a gondos, jó ízlésre valló válogatásra lehetetlen nem felfigyelni. A töredékes névsorból is látható: a magyar költészet színe-virágáról van szó –, megspékelve egy kis világirodalommal. (Több költőnek – Villon, Kosztolányi, Arany János, Kányádi stb. – külön albumot szentelt az együttes.)

Dalaik és a közönség minden szám után felhangzó vastapsa hallatán furcsa gondolat motoszkált bennem végig: a színházat megtöltő közönségnek vajon mekkora hányada olvas manapság verset? Szerintem (bár tévednék!) jóval kisebb, mint amennyien őszinte odaadással és örömmel tapsoltak a Kalákának. Igaz, a produkció nemcsak vers, hanem zene is – megszólaltatására legalább 15, olykor exotikus hangszert is használnak –, és amint Gryllus Dániel, a műsorvezető is elmondta: egykoron (mondjuk Balassi Bálint idejében) a verset főképpen énekelték. A zenéről pedig sokszor az volt a benyomásom, hogy ennél jobban, találóbban nem is lehetett volna. (Kányádi Sándor dél-amerikai ihletettségű verseire, például, dél-amerikai hangzású zenét komponáltak.) A végső benyomás pedig erről a nagyszerű hangversenyről az, hogy a Kaláka rendkívüli szolgálatot tett és tesz a magyar (klasszikus és mai) költészetnek versei megzenésített előadásával. Kezdve a gyerekekkel, akik Aradon mintegy félezren vettek részt a számukra tartott déli előadáson.

***

Az előadás végén Bognár Levente aradi alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök ajándékot nyújtott át Gryllus Dánielnek, aki éppen aradi fellépésekor ünnepelte 62. születésnapját. Ehhez is gratulálunk!