„Az aradi magyar kultúrát nem szabad félretenni”

Írta:
2025. január 17. 09:05 (péntek) /

A Kölcsey Egyesület évszázados munkája nemcsak Arad kulturális örökségének megőrzését szolgálja, hanem a város közösségi életét is gazdagítja. Az egyesület alelnöke, Fekete Károly, aki elkötelezett híve a magyar nyelv, kultúra és művelődés ápolásának, a legújabb programok és célkitűzések kapcsán osztotta meg gondolatait. Bepillantást nyerhetünk a Kölcsey Egyesület jövőbeni terveibe, valamint abba a folyamatba, ahogyan a múlt értékei és a modern társadalom kihívásai között navigálnak.

 

– Egy ilyen gazdag, nagy múlttal rendelkező egyesület hogyan tud lépést tartani napjainkban? 

– Nehezen. A környezet és a közeg nem segít. Ma már nem divat a klasszikus közművelődési egyesület. Emellett az embert nyomasztja ez a majd másfél évszázados múlt. A legnagyobb kihívás, hogy maximalizálni tudjuk a munkánk minőségét, de mindent megteszünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki. 

 

– Mit visztek tovább az egyesület egykori céljaiból, terveiből? 

– Az alapvető célok ugyanazok, mint kezdetekkor voltak: a magyar nyelv, kultúra és művelődés ápolása, a hagyományok, épített és nem épített örökségünk megőrzése és továbbadása. Ezek a célok ma is rendkívül fontosak számunkra, és igyekszünk ezeket megvalósítani.

 

– Ennek helye van ma is a mai aradiak életében? 

– Ha van, ha nincs, muszáj folytatnunk. Tudom, hogy ez nem a legnépszerűbb dolog, de Arad történelmét és az aradi magyar kultúrát nem szabad félretenni, sem most, sem a jövőben. Ennek biztos, hogy helye van, még ha a modern világ mást is diktál.

 

– Milyen rendezvények iránt érdeklődnek a mostani aradiak? 

– Csak az idősek járnak a rendezvényekre, mindegy, hogy az konferencia, színház vagy hangverseny, viszont általában nagyon hamar elfogynak a meghívók, jegyek, legyen az színház, adventi hangverseny stb. Bár a társadalom manapság kényelmesebb, az emberek igénylik a közösségi életet, még ha nem is mindig hangoztatják.

 

– A Kölcsey Galéria kiállítássorozatnak lesz-e folytatása?

– Vannak nagy terveink, és valószínűleg visszatérünk a kezdetekhez, amikor az emberektől kértük kölcsön a képeket. Aradon ma is van három vagy négy gyűjtő, akiről tudunk. Meglátjuk, majd mihez kezdünk e témában, de idén biztos nem lesz kiállítás, mert bezárták a múzeum Klió termét az épület felújítása miatt.

 

– Honnan teremtitek elő a pénzügyi forrásokat a különböző programokhoz? Hova szoktatok pályázni támogatásokért? 

– Mi vagyunk az egyetlen olyan egyesület, ahol tagdíjat kell fizetni, és ma is körülbelül 80–100 aktív tagunk van. Ez tulajdonképpen egy támogatás, amivel a pályázatok önrészét előteremtjük. A városi és megyei forrásokhoz pályázunk, ezekből sikerül biztosítani azt az éves keretet, amely lehetővé teszi a legfontosabb rendezvényeink megvalósítását, valamint a 3 vagy 4 Havi Szemle kiadását is.

 

– Számos könyvet megjelentetett az egyesület, milyen tematikát foglalnak magukba ezek? Melyik volt a leg-leg-leg? 

– Az általunk kiadott könyvek nyolcvankét százaléka helytörténeti. A legkiemelkedőbb szerintem Simó Margit grafikusművész Dante könyve. Ő 4–5 évig Dantét olvasott, majd minden énekről készített egy grafikát. Ez a 100 grafika volt kiállítva a múzeum Maitec termében, ez volt összeszedve a könyvben, amiben magyarul, románul és toszkánul jelent meg a rajzhoz kapcsolódó, Manyi által választott kis szöveg is.

 

– Az egyesületnek milyen tervei vannak a jövőre nézve? 

– Vannak bejáratott dolgok, amiket meg kell, és meg is fogunk csinálni. Már csak néhány nap választ el a hagyományos Kölcsey-díj átadásától, most erre fókuszálunk. Az idei év Munkácsy-év, tehát egy Munkácsy-megemlékezést mindenképp szeretnénk. Novemberben Klebelsberg-évforduló. A pécskai születésű Klebelsberg Kunó olyan nyomot hagyott a magyar közművelődésen, ami mellett nem lehet elmenni. Valószínűleg egy Klebelsberg-emlékkonferenciát szervezünk Arad–Pécska vonatkozásban. Decemberre pedig ott van a hagyományos adventi hangverseny. Nekem, személy szerint van még egy dolog a tarsolyomban. Tavaly volt egy nagyon érdekes rendezvényünk, Lehoczky Attila könyvbemutatója (2024. szeptember 27-én a Jelen Ház kávézójában‎ a Kölcsey Egyesület szervezésében került sor Lehoczky Attila Lépcsőn lefelé című, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent könyvének a rendhagyó bemutatójára – szerk. megj.), amellyel végre fel tudtuk hergelni az aradiakat. Borsos hangulat és közeg várta az érdeklődőket, szereztünk néhány embert, aki megpróbált őszintén beszélni. Fontos, hogy beszéljünk a magunk létéről, mert most már nagyon kevesen vagyunk. Én akkor felajánlottam, hogy lesz ennek folytatása, egy hasonló eseményt szeretnék még idén beiktatni.

Hozzászólások