Emlékezetes előadás

Már nem az első alkalom, hogy a Temesvári Magyar Színház előadásaira nem tolonganak az aradi nézők. Most is így volt, a csütörtök esti előadáson, igaz nem számoltam, de kb. 10-15 magyar nézőt ismertem fel, a majdnem félháznyi néző között. Kár, mert igazán nagyszerű előadást hagytak ki.

Pedig hirdették az újságban és a netten is. Aki elolvasta ezeket, megtudhatta, hogy a darab egy most nagyon felkapott problémáról szól, a migrációról, no, nem arról, amikor hozzánk jönnek, hanem arról, amikor mi megyünk a messzi idegenbe. Előre lehetett látni, hogy különleges élethelyzetek-pályák, érzelmek, gondolatok peregnek majd le előttünk.

Azt is lehetett olvasni, hogy újszerűség van a rendezésben is, az előadásmódban is.

A dráma nem előre leírt szövegből épül fel, hanem a rendező karaktereket ajánlott a színészeknek, és azok improvizálták a szövegeket, amit később írt le a dramaturg. A szöveget mindenki anyanyelvén mondja, magyarul, románul szerbül, egymás között pedig angolul. Ez nem lehet probléma, mert feliratozták románul és magyarul. A színpadon alig volt díszlet, a nézők csak a színészek előadására voltak utalva, de így sem mindennapi produkció kerekedett ki az előadásból. Amikor az első alkalommal az órámra néztem, már másfél órája ment az előadás.

Nagyon jól kidolgozott karakterek kerültek a szemünk elé, pár szóval, mozdulattal, egy-két perces jelenetek sorából, olyan markáns egyéniségeket ismertünk fel, hogy el tudtuk képzelni eddigi életüket, sorsukat, kultúrájukat. Szinte ki lehetett találni a következő lépésüket, hogyan viselkednek bizonyos helyzetekben. 

Kezdjük a szerbekkel. Két férfi és egy nő. A nő jó családból származó érzékeny és egy kicsit ügyetlen típus, aki ki van szolgáltatva agresszív férjének. Előre el lehet képzelni, hogy a férje el fogja hagyni, és nagyon nehéz sorsa lesz idegen földön. A férje percek alatt érző, jóhiszemű emberből vadállattá alakul át, akitől minden kitelik. De a másik szerb sem jobb, ő a minden hájjal megkent és mindenre képes egyén, aki sorstársait is becsapja, kicsalja tőlük a pénzüket, ékszereiket és a végén kiszúrja a szemüket egy pár szál szalámival, kenyérrel és pár üveg ásványvízzel.

A románok közt van egy naiv fiatalasszony, akit mindenki csak kihasznál, kétségbe esve keres társat magának, de nem talál. A bukaresti taxis is ,,sérós” alak, de azért csak nem érzi otthon magát, és így meg van egy kicsit szeppenve. A két erdélyi magyar apa és fia, az apáról messziről lerí mestersége: egy merev könyvelő, neki az a tragédiája, hogy ott a messzi idegenben kell rájönnie, hogy rosszul nevelte a fiát, túl szigorúan, aki az első alkalommal kitör az apja felállította korlátok közül. Nemcsak szemére veti, hogy őt okolja anyja haláláéért, de még tettlegességhez is folyamodik ellene, amikor az apja nem akarja elengedni.

A magyarországi magyarok között van két testvér, egy fiú és egy lány. A nagyobbik a nővér, énekesnő, akit Éder Enikő alakit remekül (vastapssal honorálták énekét), egy extravagáns, erősakaratú figura, aki fiútestvérét is uralja, de idegenben nagyon hamar kemény falba ütközik.

Még két magyar van, az egyik egy ájtatos, talán kiugrott pap, aki sokat imádkozik, imáival sokszor elsimítja a kitörő konfliktusokat. A cigánylány egy árvaházban nevelkedet, nagyon összetört személyiség, aki az első adandó alkalommal megöli az őket átvágó szerbet.

Ha röviden is, azt akartam érzékeltetni, hogy igazi színházi élménnyel lett szegényebb az, aki nem szánt időt e darab megtekintésére.

Jankó András