Furfang és pajzánság az aradiak előadásában

Ha augusztus első hete, akkor Gyula és Erdély és színház. Már negyedik alkalommal rendezi meg a Gyulai Várszínház azt a tematikus hetet, amikor minden este Erdély egy (vagy több) magyar színházi társulatát ismerhetjük meg a „Vizek városában”.

2021-ben Arad, Kolozsvár, Temesvár, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely és Kézdivásárhely magyar társulatai lépnek fel a gyulai Kamarateremben, a Várszínpadon, a Tószínpadon vagy éppen a Vigadó termében. Jó ránézni erre a „városnévsorra”. Ennyire koncentráltan és ilyen minőségben évről évre a Gyulai Várszínház szervezésében nyílik lehetőség arra, hogy a magyarországiak megismerjék a jelenkori erdélyi, partiumi és bánsági magyar színjátszást. Nem véletlen tehát, hogy színházrajongók érkeztek Gyulára a Dunántúlról vagy a magyar fővárosból is kifejezetten erre a hétre.

Felemelő és megtisztelő ezeken az előadásokon részt venni. Művészi, gazdasági vagy épp emberi erőfeszítés sokszor ezeket a színházakat működtetni, hiszen fel kell venni a versenyt az internettel, televízióval, asszimilációval, politikai csatározásokkal, ami kiterjed azokra a bizonyos „világot jelentő – erdélyi magyar – deszkákra” is.

Az első napon az Aradi Kamaraszínház mutatkozott be mindjárt kétszer is. A budapesti Nemzeti Színház szervezésében életre hívott Déryné Program támogatta előadásokra sokan voltak kíváncsiak; kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt. A délutáni előadást gyerekeknek szánták, de biztos vagyok benne, hogy mi, idősebb nézők is nagyon jól szórakoztunk, vagy épp meghatódtunk a Tege Antal rendezésében bemutatott darabon. A jól ismert kolozsvári bíró esete Mátyás királlyal történetbe több csavart is beleszőtt az Aradi Kamaraszínház, ami igazán jól kiegészítette, sőt tökéletesítette az eredeti, tanulságos és egyben szórakoztató művet (A kolozsvári bíró). Ilyen volt az Éder Enikő alakította Beatrix királyné szerepe vagy éppen az, ahogyan a szálak az 50 perces darab végére nagyon szépen összeértek. Mindenkinek ajánlom. A kicsik Mátyás király talán leghíresebb igazságtételét ismerhették meg, míg az idősebbek számára a szövegek és dalok önmagukon túlmutató értelme ébresztett sok gondolatot.

Este szintén az Aradi Kamaraszínház szervezésében került sor három, egyenként is helytálló, a házasságon belüli (vagy kívüli, sőt előtti és alatti) pajzánságot sem nélkülöző rövidebb Móricz Zsigmond-írta darab (A Zördög) bemutatására. Igazi magyar forgatag tárult elénk: aradi és békéscsabai színészek számunkra, nézők számára nyújtott jutalomjátéka volt ez, amelyet a szabadkai Juhász Zenekar kísért vérbő népzenéjével.

A három történetet összefűzte a férfi–nő örök játéka, a vágyból fakadó félreértések és félrenézések sorozata, amely során többek között azt is megtudhattuk, hogy minden férfi számára létezik igazi nő – de az mindig a komája felesége.

A harsány kacagás, vagy az önmagunkra ismerés pillanatában belőlünk kibuggyanó visszafogottabb kuncogás mellett többször is nyíltszíni taps szakította félbe a Tapasztó Ernő-rendezte darabot: Éder Enikőt ismét meg kell említenem, remek volt, ahogyan a szép és a kevésbé mutatós női karaktert vagy annak karikatúráját bemutatta.

Tege Antal „falusi férj” mivolta mai naptól a „lélekvándorlás” szinonimájaként él tovább a nézőkben, míg Harsányi Attila és Katkó Ferenc párbeszéde marad felejthetetlen azokon a bizonyos dinnyeföldeken, ahol kiötlik a korabeli biológiai és hiszékenység alapú hazugságvizsgálat megdönthetetlen rendszerét.

Reméljük, lesz még lehetőség újra megtekinteni ezt a darabot, mert maradandó színházi élmény, amit még többször is át szeretnénk élni!

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

(Archív-felvételek)