Hogyan hangzik a királyi beszéd színpadon?

A címbeli kérdésre, a szellemes székely viccre gondolva röviden azt válaszolnám: jól. Kicsit bővebben: nagyon jól.

A „színpadon” kitétel pedig arra utal, hogy A király beszédét a nagyközönség a filmvásznon ismerhette meg: 2011-ben, teljesen megérdemelten, négy Oscar-díjat zsebelt be (pl. a legjobb filmnek, forgatókönyvnek, főszereplőnek járót), egy sor további, ugyancsak rangos kitüntetés mellett.

Hogy klasszikus irodalmi alkotásokból (regény, novella, színdarab stb.) film készüljön, az mondhatni mindennapos; hogy filmből színdarab szülessen (bár volt már rá példa), az szokatlan. Márpedig A király beszéde esetében ez történt: először volt a mozi, azután a színház.

Volt szerencsém látni Tom Hooper rendezőnek a David Seidler forgatókönyve nyomán készült (remek) filmjét, és igazán kíváncsi voltam, hogyan mutat a történet színpadon, amely nyilván a filmnél korlátoltabb lehetőségekkel operál.

Nos, aki látta a filmet két egészen kiváló színész, Colin Firth (király) és Geoffrey Rush (terapeuta) főszereplésével, bizonyosan elvárásai vannak a színházi darabbal és előadásával kapcsolatban. Örömmel írom le: a Kecskeméti Katona József Színház Kelemen László Kamaraszínháza olyan előadással rukkolt elő (tegnap és tegnapelőtt, az Aradi Kamaraszínház égisze alatt, bérletelőadásban, most Aradon is, a tavalyi kecskeméti premier után), amely a legfinnyásabb színházi néző igényeit is kielégítheti.

A darab megértéséhez egy-két történelmi adalék.

VI. György nagy-britanniai király – a mai uralkodó, II. Erzsébet atyja – 1952. február 6-án halt meg; legyőzve dadogását, a II. világháború alatt rádióbeszédeivel tartotta a lelket honfitársaiban.

Az előzmény: apja, V. György halálakor (1936. január), a trón nagyobbik fiára, Edwardra szállt. Az azonban 1936 decemberében lemondott a trónról, hogy Wallis Simpsont, a kétszeresen elvált amerikai társasági hölgyet feleségül vehesse, így Albertre (a darabban: Bertie, kiejtés szerint Börti) szálltak a királyi kötelességek, aki súlyos beszédhibája, dadogása miatt erős személyiségzavarral küszködött, és nem is akart király lenni. Mégis: 1937. május 12-én megkoronázták VI. Györgyként. Amikor 1939 szeptemberében (Lengyelország lerohanása után) Anglia kénytelen-kelletlen háborúba szállt a náci Németországgal (már Winston Churchill miniszterelnöksége alatt), a BBC – az akkori, de a mai világnak is az egyik kétségtelenül leghitelesebb rádióállomása – hullámain beszédet intézett a birodalom népeihez.

Ez a film és a belőle készült színdarab szüzséje. Hogy miként jutott a dadogós, önbizalom híjával lévő (leendő, majd tényleges) király addig, hogy a mikrofon előtt eleinte félszegen, a vége felé a határozott, sőt karizmatikus uralkodót sejtető dikcióval elmondja beszédét: erről szól a film és a színdarab.

Ami távolról sem csak egy (későbbi hazai szóhasználatban) defektológus (amúgy a darabban szinte névtelen, ráadásul ausztrál, és papírokkal sem rendelkező beszédjavító) és egy esetleges trónörökös, illetve király, hanem az őszinte emberi kapcsolatok, sőt barátság kialakulásának története is.

Mondhatnám, megható történet. Amelyet a kecskeméti színház előadása hitelesen, meggyőzően vitt színpadra, s a produkció – egy nagyszerű film ismeretében is – meggyőző élmény.

***

A király beszédét a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Béres Attila állította rendezőként színpadra Zayzon Zsolt (Bertie, York hercege), Kőszegi Ákos (Lionel Logue beszédtanár) és Bognár Gyöngyvér (Erzsébet yorki hercegné) főszereplésével. Úgy, hogy a mellékszereplők is (Hegedűs Zoltán – Winston Churchill, Csapó Virág – Lionel felesége, Kocsis Pál canterbury érsek, Rakcsák Patrícia – Wallis Simpson stb.) is „megmutathatták” magukat, akár nyúlfarknyi szerepben is.

Tegnapelőtt emlékezetesen szép estét, tegnap pedig minden bizonnyal szép délutánt szereztek a kecskemétiek az aradi közönségnek. Köszönjük.

***

Mielőtt a kedves olvasó a krónikás szemére vetné, hogy szót sem ejtett a témában megjelent (magyarra is lefordított) könyvről, amelyet egy szerzőtárssal nagyapja életéről a tényleg létezett Lionel Logue unokája írt, jelzem: tudok róla. Kedves aradi ismerősömtől elkérhetném, ha ráérnék, el is olvashatnám.

De szerintem a filmnél és a most látott darabnál többet aligha mondana.

Maradok tehát egy emlékezetes színházi (és film)élménynél.