Itthon, közkinccsé tenni a tanultakat

Néptáncoktatóként az utóbbi időben Mészár Klementina neve egyre többször merül fel Arad megyében, ahol Kisiratoson, Nagyiratoson, Szentpálon is foglalkozik a fiatalokkal. A fiatal koreográfussal a Nagyiratosi falunapok alkalmával sikerült beszélgetnünk.

 

– Kérem, mutatkozzon be, tulajdonképpen ki az a Mészár Klementina?

– Nagyzerinden születtem, a békéscsabai Bartók Béla Táncművészeti Középiskolában érettségiztem, innen származott a néptánc tanításnak ötlete. A kisiratosiakat immár 5 éve tanítom, utána kezdődött Szentpálon, legújabban Nagyiratoson, de a Csiky Gergely Iskolacsoport csapatában, és a kisiratosiban is táncolok. Arad megyében tulajdonképpen 4 csoportot irányítok.

– Honnan meríti az ihletet egy-egy koreográfia összeállításához?

– Szem előtt tartva az adott táncosok képességeit, kigondolok olyan tánclépéseket, -figurákat, amelyeket az érintettek könnyen be tudnak gyakorolni, illetve az kellőképpen látványos. Ha egyik táncos ügyesebb a többinél, azt mindig előbb táncoltatom.

– A kisiratosiakat oktatja legrégebben, ők nulláról kezdték?

– Nem éppen, mert Benedek tanár bácsival ők már táncoltak, jövő nyáron tízéves lesz a tánccsoportjuk. Amikor átvettem őket, olyan volt a táncuk, hogy kettőt jobbra, kettőt balra, mint ahogy általában táncolni tudnak azok, akikkel nem foglalkozik szakember. Amióta én foglalkozom velük, sokat tanultak. A Nagyiratosi falunapokon négy táncot adtunk elő, de van három olyan is, amit csak a lányok táncolnak. Most somogyi, dél-alföldi, rábaközi és kalotaszegi táncokat tudnak, de karikázókat is járnak. A kisiratosiakkal egy általunk megírt és elnyert pályázat jóvoltából tánctáborban jártunk, ahol új tánccal ismerkedtünk meg, abból is lett egy koreográfiánk. Hozzá kell tennem, az ottani polgármester úr igen sokat támogatja az együttest.

– Láttam, nagyon zavarta a táncosokat a keverőpulton történt kalamajka. Olyan tánc is volt, amelyiket háromszor kezdték újra, mégsem jutottak a végére.

– Nem tudom, mi történhetett, én reggel írtam meg a táncaink zenéjét rögzítő CD lemezt, amit visszahallgattam, nem volt vele semmi baj. Érdekes módon, a nagyiratosi kicsik táncát szépen végigvitte, a nagyokéba azonban már belebonyolódott. Ők azt állították, a CD lemezzel volt gond, amit viszont nem hiszek.

– Milyen szinten táncoltak a szentpáliak, amikor ön átvette őket?

– Ott is két csoport van. A kisebbek már táncoltak az iskolában, a nagyok azonban most kezdték. A nagyok tudnak már két táncot, a kicsik egyet.

– Nekik még nincs nevük?

– Már többször megkértem őket, hogy keressenek maguknak nevet, csakhogy mindig olyat találtak, ami már létezik, ezért hivatalosan még név nélküliek.

– Be tudja úgy osztani az idejét, hogy hetente minden településre eljusson?

– Az úgy szokott lenni, hogy Nagyzerinden, Aradon, Kisiratoson lakom, míg Szentpálon és nagyiratoson átjáró vagyok, de mindenhol otthon érzem magam. Általában autóbusszal vagy autóstoppal ingázom a települések között. Eleinte olyan időszak is volt, amikor minden nap próbáltunk. Mióta azonban Gyulán, a Körös-völgyi sokadalmon jártunk, kissé alábbhagytunk. Ott ugyanis félórás műsorral léptünk fel, alaposan fel kellett készülnünk. Jelenleg elég a heti egy próba. A nagyiratosiak hetente kétszer próbáltak. Hétfőn Nagyiratoson, kedden Kisiratoson, szerdán Szentpálon, csütörtökön újra Nagyiratoson, pénteken és szombaton újra Kisiratoson próbáltunk.

– A kultúrára mindenhol kevés pénz jut. Meg lehet a táncoktatásból élni?

– Megélni nem lehet, én édesanyámékkal élek, magam bizonyára nem tudnék egy lakást fenntartani, viszont annyit keresek, hogy nem kell a szüleimtől pénzt kérnem.

– Most nem kellene az éppen táncoló szentpáliak mellett lennie?

– Múlt héten, amikor náluk jártam, akkor volt a főpróbájuk, azóta már Majláthfalván is jártak. Nagyon sok segítséget kapok a nagyoktól, akik a kicsiket is irányítják. Előbb a kicsiknek van a próbájuk, amelyiken azonban mindenki ott van.

– Néptáncoktatásban lehet-e kitűzött célt követni? Hova akar fejlődni a szakmában?

– A kisiratosiakkal pályázni szeretnénk új viseletet készíteni, jövő nyáron meg akarjuk szervezni a tízéves évfordulót, amihez élő zenekart akarunk hívni, hogy a nagyiratosihoz hasonló bakik ne történhessenek a CD lemezekkel.

– Eddig több, jól menő tánccsoportot láttunk váratlanul felbomlani, szétszéledni. Hogy lehet egy ilyen társaságot tartósan összetartani?

– Szerintem nagyon fontos, hogy a koreográfus inkább kollégának, barátnak, mintsem főnöknek tűnjön. Nagyon fontos, hogy együtt táncoljon a csoporttal, amelyiket ezáltal sokkal jobban tud segíteni. Ha magam is táncolok, sokkal jobban érzem a ritmust. Fontos, hogy minden csoportban legyen egy-két ember, aki összetartsa a társaságot. Nagyiratoson Pap Attila, Kisiratoson Németh Anikó és Almási Vince polgármester, Szentpálon azonban úgy érzem, igazából nincs még meg az összetartó személy.

– Reméljük, ott is kerül, és további sok sikert kívánunk az anyaországban tanult, itthon közkinccsé tett munkájához.