„Mindig meg kell tenni, amit lehet”

November 16-án, szombaton Aradon, a minorita templomban nagyszerű (helyi) bemutatóra került sor, a Tolcsvay László–Müller Péter–Müller Péter Sziámi nevével fémjelzett Mária evangéliuma c. rockoperával. Eddig kb. ezer hasonló előadás zajlott a Kárpát-medencében, főleg azóta, hogy 2011-től a rockoperát oratóriumi változatban is bemutatták.

Az aradi néző-hallgató számára nem idegen az oratorikus előadás, a Kultúrpalotában már az operaműfaj több remekműve hangzott el ilyen formában, amikor az előadók lényegében csak a zenét (a hozzátartozó szöveggel) reprodukálják, a színpadkép és játék mellőzésével.

Az oratórium, mondhatnám leegyszerűsítve, egy opera „csupasz” változata.

***

A Mária evangéliumát (evangélium: jó hír) ne tessenek keresni a Biblia Újszövetségében (az Ószövetségben semmiképpen), lényegében az isteni fiút, az emberiség sorsát megváltoztató Krisztust megszülő anya életét, örömét, majd szenvedéseit idéző „apokrif”, azaz nem kanonizált, ténylegesen nem is létező változat. Szimbolikus ereje azonban hatalmas.

Jézus Krisztus, az emberiséget Megváltó alakját számtalan zenei, irodalmi, képzőművészeti alkotás idézi. A zeneiek közül az újabb korokban az egyik világszerte legismertebb a Jézus Krisztus szupersztár c. rockopera, s annak 1973-as, Oscar-díjra jelölt amerikai musicalfilm-változata.

A magyarok, a fentebb említett szerző-hármassal együtt e sorhoz csatlakoznak, egy kiváló társaságban.

***

Az aradi bemutatón Faragó Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő üdvözölte a nézőket, kiemelve: rövid időn belül (a Mága Zoltán-koncertet követően) már a második nagyszerű kulturális megnyilvánuláson találkozhatnak a nézők-hallgatók a magyar kultúra kiemelkedő alkotásaival a római katolikus templomban. Petneházy Attila, a Magyar Kormány magyar–magyar kapcsolatokért felelős biztosa (az utóbbi fél évben már harmadszor találkoztam vele a megyeszékhelyen, illetve vidéken – ami számomra egyértelmű jelzés arra, hogy mindenütt ott van a Kárpát-medencében, ahol „valami” magyar vonatkozású esemény történik) egy mély értelmű Kölcsey-idézettel vezette be felszólalását, aztán Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet idézte a magyar szórvány napja kapcsán („Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”).

A nagy erdélyi költő, Reményik Sándor úgy három évszázaddal később szintén így fogalmazott: ahogy lehet. Lehetőleg, mondanám ma: annál lennebb ne.

***

Szombaton, majdnem ugyanakkor, egy órával korábban kezdődött az aradi nagyszínházban a Pécsi Nemzeti Színház megtekintésre feltétlenül méltó előadása, Molnár Ferenc nagy karriert befutott vígjátékával, a Játék a kastélyban cíművel. Bár elméletileg egy tízen-párezer magyar lakosságú város megtölthetne egyszerre két helyszínt (ha nem rendeztek volna aznap este néhány bált is), a színházban csak jó fél ház telt meg.

A belvárosi római katolikus templom viszont tele volt, s a jelenlévők, meggyőződésem, kivételes művészi élményben részesültek: egy nagyszerű alkotás igen magas fokú előadásában.

A Nivót Produkció művészei – Sáfár Anikóval (Mária), Homonnay Zsolttal (Jézus), Tolcsvay Lászlóval, a zeneszerzővel (János), Körösi András operaénekessel, a Silló Katalin vezényelte Pannonia Sacra vegyes karral – nagyszerű élménnyel ajándékozták meg az aradi nézőket-hallgatókat.

***

Az előadást követően megszólítottuk Szőnyi Kingát, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége elnökét, akinek döntő érdemei vannak abban, hogy a

Kézdivásárhelyi Nők Egyesületével közösen megszervezte ezt az Erdélyre kiterjedő turnét (a nagyobbik része már a tavasz folyamán lezajlott), amely a

Felvidéki Sólyom Gyermekei Központ és Nyári Tábor – az egész Kárpát-medencei magyar gyermekeknek szóló tábor – javára gyűjtött adományt.

Amúgy a kiváló, Aradon is fellépett együttes és szólisták turnéjának finanszírozását a magyar állam vállalta (különböző alapokon keresztül).

A szórványnak, önerőből, erre biztosan nem futná.