Rózsáim pompásan virágoznak

A címből ítélve a Rózsáim pompásan virágoznak lehetne akár a virágirodalomból vagy magyar irodalomból készült versösszeállítás címe is. 

De hát tudják a lapunkban megjelent előzetes ismertetőből is, hogy ezzel a műsorral a Pécsi Horvát Színház Anton Pavlovics Csehovnak, a nagy orosz novellistának és drámaírónak, a világirodalom klasszikusának állít emléket, utolsó éveinek, szerelmének és házasságának felidézésével.

Csehovnak (1860–1904) rövid élet adatott, s e rövid életben is korán – akkoriban még gyógyíthatatlan – tüdőbajt kapott. Életének utolsó 8 évét – amikor drámái révén végleg befutott és elismert íróként tisztelték – nemcsak a siker csúcsain, de – orvos lévén, tisztában volt vele – a halál árnyékában töltötte. Ezen időszak végére esnek az előadásban foglaltak történései is, amelyek Csehov és a Moszkvai Művész Színház színésznője, Olga Knipper levelezéséből bontakoznak ki. Az író 1901-ben vette feleségül Olgát, a hozzá írt levelek főleg Jaltában keltek, ahol (a jó éghajlatú üdülőhelyen) a már jómódú író villát épített. A levelezésből két, egymást szerető és becsülő ember vonásai rajzolódnak ki. Az elhangzott levélrészletekből aligha hámozható ki egy szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem (furcsa is lenne egy ilyen, hiszen az egész csehovi életművön egy rezignált, melankólikus hangulat vonul végig, az az érzés, hogy az élet egyhangú és unalmas), de az igen, hogy az író örül, ha mindennapjainak – betegségének részleteit, írói gondjait, művei színpadra állításának kérdéseit – megoszthatja egy érző és értő emberrel. A levelek témái a mindennapi banalitásoktól az (írói, színészi, rendezési) alkotói problémákig meglehetősen széles skálán mozognak, és valamelyes betekintést nyújtanak egy nagy író lelkivilágába, ugyanakkor – egy-egy utalás erejéig – megjelenik bennük a kor számos jelentős személyisége, például az író Gorkij vagy a rendező, színházi teoretikus Sztaniszlavszkij.

Magyarország egyetlen horvát nemzetiségű színháza, a pécsi magyarul játszotta a Bodonyi József által összeállított és rendezett darabot, amelynek egyébként horvát nyelvű, Horvátország számos helységében bemutatott változata is van. Györfi Anna, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője egy bájos és okos Olgát, Vidákovics Szláven egy mélyen gondolkodó, írói gondjaival (és betegségével) viaskodó, ugyanakkor gyöngéd és humoros Csehovot jelenített meg egy – a darab temészeténél fogva – fergetegesnek nem mondható, de igen jó színvonalú előadáson.   

Az esti előadás előtt Bognár Levente aradi alpolgármester üdvözölte a Pécsi Horvát Színház művészeit és reményét fejezte ki, hogy együttműködésük az Aradi Kamaraszínházzal eredményes lesz. A nézők nevében mi is ezt reméljük.