Szobrot kapott a város nagy fia

„Szántay Lajos leveszi kalapját az aradiak előtt, és elismerésükre vár. A Városháza tornya felé tekintve két lábon áll, ami jó pozíció a hosszas várakozásra. (Kocsis Rudolf szobrászművész, az alkotó.)

A bronzból, nemes anyagból készült, patinázott szobor (a patinázás Arad megyében, Zimándújfaluban történt) életnagyságúnál nagyobb, 220 cm-es, és egy jóvágású, elegáns úriembert ábrázol, kezében cilinderrel. A művész elmondta: egy 1906-ban, az aradi evangélikus (külső borítótégláiról elnevezve „vörös”) templom felavatásán készült fotóból ihletődött. Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk a modern ábrázolást; nos, dr. Kocsis Rudolf egyetemi tanár (szobrászatból doktorált, Romániában az elsők között, ha nem legelsőként) „magánbeszélgetésen” elmondta: manapság, pár esztendeje, ismét a hagyományos megjelenítés (újra) a „modern”.

Akárhogy is van: Szántay Lajos most felavatott szobra e sorok írójának (meg jó néhány megkérdezett aradinak) tetszését teljes mértékben elnyerte.

***

A szombati szoboravatás egy másik fontos eseményt is jelez: befejeződött a Kultúrpalota felújítása, s a „hivatalos átadásra”, ha jól értelmezem, most került sor.

Kiváló aradi magyar helytörténészeink jóvoltából (hogy csak Ujj Jánost, Puskel Pétert említsem, de hosszabb lenne a sor) mindenki tudhatja, hogy az aradi Kultúrpalotát 1913-ban, több mint évszázada avatták fel.

Egy épület azonban karbantartást igényel.

Nos, az aradi városháza (sok éve) elhatározta a város emblematikus épületének teljes felújítását. (Aki nem emlékezne rá: az épület „tornyán” fák nőttek ki, s a belseje is alapos renoválásra szorult.

Szakemberek szerint a koncertterem amúgy az ország egyik legjobb akusztikájú terme.

Eredetileg jóval előbbre tervezték a befejezést (a százéves évfordulóra, 2013-ra), de hát Isten tervez, ember végez. Csúszott, jócskán az időpont.

De ma, 2020-ban legalább egy nagyszerűen felújított, elegáns, európai színvonalú kulturális intézmény áll az aradiak rendelkezésére. A régi álmokat beteljesítve egy korszerű orgonával.

(Amivel e sorok írója kissé elégedetlen: a hangversenyterem székei, valamely pluszköltséggel jobbra, elegánsabbra sikeredhettek volna. Elvégre a beruházások minimum évtizedekre szólnak.)

A szombati ünnepségen számos beszéd hangzott el.

A Kultúrpalota lépcsőin az aradi színházigazgató, Bogdan Costea volt a „ceremóniamester”. Az első felszólaló Bognár Levente aradi alpolgármester, akinek – e sorok írója szerint – elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Szántay Lajos szobra áll. Bognár többek között azt emelte ki: Szántaynak nagyon jelentős szerepe volt Arad mai arculatának kialakításában, hisz csak a város központjában legalább öt meghatározó épület viseli tervezői zsenialitásának nyomát.

***

De ki is volt Szántay Lajos?

A fentebb már említett aradi magyar helytörténészek munkáiból kiderül: középiskoláit Budapesten végezte, felsőfokú tanulmányait a svájci Zürichben, 1902-ben, édesanyja halála után Aradon nyitott tervezőirodát.

Az 1920-as román hatalomátvétel után közel egy évtizedig nem kapott tervezési engedélyt Bukarestből, később pedig főleg ipari létesítmények tervezését bízták rá. Műépítészként dolgozott haláláig.

2011-ben, halálának 50. évfordulóján emléktáblát avattak a Szántay-palotaként emlegetett bérház falán. A Kultúrpalota felavatásának centenáriumán emléktáblát helyeztek el az épület előcsarnokában. Születésének 145. évfordulóján az aradi önkormányzat Szántay-szobor felállításáról döntött.

1957-ben, olvassuk Puskel Péter tanulmányában, Szántay Lajos a helyi (aradi) néptanács szociális osztályához intézett kérvényt, amelyben minimális összegű szociális nyugdíjat kérelmezett magának és feleségének, hogy legalább a népjóléti kantinból hozhasson ebédet. Szinte hihetetlen, hogy a város egyik legnagyobb építésze, a Kultúrpalota, a Bohus-palota, a Szántay-palota, az evangélikus templom, a Kürtösi úti termény- és áruraktár és számos más nagyszerű épület megálmodója (...), a valamikor bőkezű adakozó öreg napjait szinte az éhhalál küszöbén, elhagyottan, elfeledetten töltötte.

Napjainkban, végre, méltó elismerést kapott.

A szoboravatást, amely egyúttal a teljesen felújított Kultúrpalota mondhatni „hivatalos” átadása is volt, egy nagyszerű hangverseny követte, Beethoven D-dúr miséjét adta elő a Filharmónia ének- és zenekara Hermann Szabolcs (Magyarország) vezényletével, majd Csanádi László (Magyarország) adott elő J. S. Bach, César Franck és Léon Boëlmann  orgonaműveket.