Veled és nélküled

Az Aradi Kamaraszínház kicsiny színpadára bejött az előadó, Szilágyi Enikő talpig érő, redős fekete lebernyegében, s mielőtt meg megszólalt volna (igen kellemes, a szoprán és az alt közötti) hangján, a közönség már érezhette: színész áll előtte.

Sokan lépnek színpadra, sokan festenek, írnak verseket, de közülük kevesen igazi színészek, festők, költők.

Vasárnap este, a Magyar Kultúra Napjának szentelt előadáson egy nagyszerű SZÍNÉSZ(NŐ) estjének részesei lehettünk.

A beharangozó szerint a Mi lennék nélküled? (Gyulai Várszínház produkció) Jászai Mari emléke előtt tiszteleg.

Eligazításként: Jászai Mari (1850–1926) „a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika”. A magyar színházművészet egyik legnagyobbja, tehetnénk hozzá.

Aki személyéhez „hozzányúl”, az bizonyára rokonlélek, hacsak nem éppen lejáratni akarná (az ilyesmire is akad példa napjainkban) – bár ehhez hallatlan szemtelenség és önhittség szükségeltetne.

Szilágyi Enikő, valljuk be, nem szerepel napjaink és a magyar színjátszás közelmúltjának közszájon forgó nevei között. Holott 1979 és 1986 között csak Romániában, sok színházi szerepe mellett másfél tucat (román) filmben tűnt fel, később Magyarországon is vagy négyben. Odaát Kazinczy-díjat kapott példamutatóan szép magyar beszédéért, kitüntették, többek között, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, a Francia Köztársaság Kulturális Minisztériumának Művészet és Irodalom Lovagrendjével.

Hát kicsoda is Szilágyi Enikő?

Egy remek színésznő, és kitűnő énekes (ez utóbbi oldaláról Aradon nem ismerhettük meg).

Megjárt több országot – Románia után Magyarországon, Hollandiában, Belgiumban élt, napjainkban párizsi lakos. És több-kevesebb rendszerességgel visszajár szülőföldjére (Kolozsváron született), ezekben a napokban a Székelyföld több városában mutatta, mutatja be a Mi lennék nélküled? c. műsorát.

Amellyel szemben némi értetlenséggel állok. Sajnos, nem ismerem igazán Jászai Mari naplóját, visszaemlékezéseit (néhány éve ezeket a Kossuth Rádió hosszabb sorozatban adta), így nehezen tudom elválasztani az eredetit a reflexióktól: a műsor ugyanis mondhatnám Jászai Mari ürügyén készült, Szilágyi Enikő hozzátette az eredeti szövegekhez mai kommentárjait, értelmezéseit (sok egyéni benyomás, történés felemlegetésével) napjaink kulturális és színházi életéhez, hangsúlyozva (elítélő) véleményét a nemzeti értékeket tagadókról. Bocsáttassék meg: olykor propagandisztikus beütéseket éreztem a műsorban.

Azt hiszem, legalább két-háromszori megtekintés – és némi előzetes tanulmány – kellene a konkrétabb eligazodáshoz, a darab mélyebb megértéséhez.

Ennek híján marad az egyszeri benyomás. Egy nagy színésznő távolról sem elismerő vallomása napjaink kulturális életéről.

(telki)