4,2 millió éve hagyta el a fát az ember őse

A korai emberősök 4,2-3,5 millió évvel ezelőtti időszakban hagyták abba a fákon ugrálást, és kezdtek el a talajon járni – állítja egy friss spanyol vizsgálat.

Ez a kulcsfontosságú pillanat, amikor őseink anatómiailag és viselkedésüket illetően is kevésbé majomszerűvé váltak, egybeesik a növekvő hűléssel, az egyre definiáltabban elváló évszakokkal és a füves tájak gyarapodásával. Mindez a korábbi, erdős élőhelyeket változatosabbakká változtatta, és arra késztette nagyon korai őseinket, hogy megváltoztassák életmódjukat.

Gabriele Macho, a vizsgálat vezető szerzője szerint, ahogy a fák egyre ritkásabbá váltak, energia szempontjából sokkal előnyösebb volt a hominidák számára, ha a hiátusokat két lábon tették meg. A tanulmány a Folia Primatologica legutóbbi számában jelent meg.

Macho, a Katalán Paleontológiai Intézet paleoantropológusa és csapata azt követően jutott erre a következtetésre, hogy két korai hominida rokon – Australopithecus anamensis és Australopithecus afarensis (Lucy) – csuklócsontjait elemezte ki. Az első faj 600 ezer évvel idősebb az utóbbinál, és úgy hiszik, Lucy őse.

A kutatók nagy felbontású CT-vizsgálat alá vetették a középső csuklócsontokat – capitatumok – modern orangutánoknál, gorillánál, csimpánznál és egy embernél ahhoz, hogy megfigyeljék, e csontok miként különböznek a fákon élő és az inkább szárazföldi egyedek között. Kiderült, hogy az idejük minden részét a fákon ugráló vagy töltő élőlények több nyomást helyeznek kezük kisujj melletti oldalára, míg a szárazföldi egyedeknél a hüvelykujj oldalán nagyobb az erő.

Ezt követően megfigyelték, hogy az Australopithecus anamensis kéztőcsontjainál a nyomás a modern fákon élő állatokéhoz hasonlít. A kielemezett Australopithecus afarensis csontok viszont inkább a földön élő fajokéhoz – beleértve modern embert – hasonló nyomást mutattak. A kutatók arra következtettek, hogy a korai hominida életvitel eme fontos eltolódása valamikor akkor következett be, amikor az Australopithecus afarensis először jelent meg a színen. Valószínű, hogy az Australopithecus anamensis alkalmanként szintén a földön járt, ám Macho rámutat, hogy „a testalkat követi a funkciót.”

A korai emberi fosszíliáktól származó egyéb bizonyíték alátámasztja, hogy a főbb változások mintegy 4,2 millió évvel ezelőtt mentek végbe Macho magyarázata szerint, „agyi- és fogmaradványokból tudjuk, hogy táplálkozásukat is kibővítették, és többé már nem puha gyümölcsöket fogyasztottak.”

Carol Ward amerikai kutató szerint az új tanulmány „fontos, és megvilágítja, mennyire szükség van még alaposabb és részletesebb elemzésekre az Australopithecus anamensis funkcionális anatómiáját illetően.” Ward szerint, a legkorábbi ismert australopithecus évtizedeken át az Australopithecus afarensis volt, ám a nemrégiben felfedezett Australopithecus anamensis lehetővé teszi az összehasonlító vizsgálatokat, hogy kiemeljék a valószínűleg rokon fajok közötti különbségeket.

(hirado.hu/Discovery News)