A barkócafát választotta a 2011. esztendő fájának az illetékes német alapítvány, a döntést az állomány vészes ütemű fogyatkozásával indokolva.
Silvius Wodarz, az alapítvány elnöke csütörtökön Berlinben elmondta, a barkócafa már csak elvétve fordul elő németországi erdőkben. A tavasszal hófehér virágfürtöket bontó fa elsősorban folyóvölgyekben található, például, a Rajna, a Mosel, az Ahr, a Neckar és a Saale mentén.
„Ahol szőlőt termesztenek – mint a fenti folyók vidékén –, ott a barkócafa is jól érzi magát” – árulta el Wodarz. Európában főleg Franciaországban és a Balkánon találhatók nagyobb állományai ennek a tetszetős, akár 25 méterre is megnövő fának. Budapesten elsősorban a peremkerületekben lehet barkócafával találkozni, de például Zuglóban, a Róna utcát keresztező mellékutak mentén is élnek sorfaként ültetett példányai.
A rózsafélék családjába tartozó barkócafa latin neve (Sorbus torminalis) lefordítva hasfájás elleni bogyót jelent. Régebben virágjából teát főztek, s azt vizelet- és hashajtó italként fogyasztották. Piros-bordó színű termése állítólag hatékony ellenszere a hasmenésnek – manapság azonban inkább csak a madarak kedvelt őszi csemegéje. Németországban viszont ma is készítenek belőle lekvárt és pálinkát.
A levelek formája egy ülő béka felülnézeti képére emlékeztet, nyáron sötétzöldek, ősszel gyönyörű pirosra színeződnek. A barkóca fája kedvelt bútoripari alapanyag, elsősorban rugalmassága és politúrozhatósága miatt. Idősebb korában kérge a cseresznyefáéhoz válik hasonlóvá, ezért német földön selyemfának is hívják.
A német alapítvány 1989 óta minden esztendőben megválasztja az év fáját, így akarva felhívni a figyelmet egy-egy fogyatkozó állományú hazai fajra. Ezen kívül faültetési akciókkal és fák örökbefogadásával is próbálja az emberek figyelmét felhívni a természet fontosságára. Idén a madárcseresznye (Prunus avium) volt az év fája Németországban.
(hirado.hu/MTI)
Hozzászólások