A hő ölhette meg a pompeji áldozatokat

Olasz kutatók szerint, nem a hamu, hanem a rendkívüli hőmérsékletek ölték meg a pompeji áldozatok nagy részét.

Pompeji számos áldozatának híres, életszerű pozíciója – tenyérbe temetett arccal ülve, mászva, az anya ölében térdelve – segít a kutatóknak új interpretációt kidolgozni azzal kapcsolatban, ezek az ókori rómaiak hogyan haltak meg a Vezúv Kr.u. 79-ben bekövetkezett kitörésében.

Mostanáig széles körben azt feltételezték, hogy a legtöbb áldozat a vulkáni hamu és gáz miatt megfulladt. Ám egy új vizsgálat szerint, a legtöbb áldozat azonnal meghalt a rendkívüli forróság következtében, számos sérült valamiféle azonnali hullamerevségbe került. Giuseppe Mastrolorenzo, vulkanológus és csapata az eltemetett vulkáni hamu és kőzet rétegeit kezdte el kielemezni, majd az adatokat a Vezúv kitörésének számítógépes szimulációjába táplálta.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a tűzhányó – amely mintegy 10 kilométerre helyezkedik el Pompejitől – hat különböző, piroklasztikus árhullámot – forró, mérgező gázok és hamu gyorsan mozgó hullámai – produkált. A több száz elhalálozás legtöbbjére a negyedik árhullám során került sor – ez volt az első, mely elérte a várost – annak ellenére, hogy az ár relatíve lassú és hamuban szegény volt.

A hamuüledékek elemzése, valamint az árhullámok számítógépes szimulációi azt sugallják, hogy Pompeji a hullámok hatótávolságának szélén helyezkedett el. Ez azt jelentené, a negyedik árhullám „túl gyenge volt ahhoz, hogy elpusztítsa az épületeket” – mondja Mastrolorenzo, az olasz Geofizikai és Vulkanológiai Állami Intézet kutatója. Az árhullám emellett relatíve kevés hamut szállított, mindössze három centiméter mély üledékréteget hagyott maga után, ahogy a korábbi mérések kimutatták.

Ám a folyamat során „a hőmérsékleti értékek mind kívül, mind a házakban 300 fokra és még tovább emelkedtek, ami elegendő ahhoz, hogy több száz embert pusztítson el a másodperc töredéke alatt” – állítja Mastrolorenzo a PLoS One júniusi számában megjelent tanulmányában. Az ilyen végzetes hőmérsékletekre utaló bizonyítékok között vannak a csapat csontvizsgálatai. Laboratóriumban a kutatók nemrégen elhunyt, kortárs emberek és lovak csontmintáit hevítették fel, majd az eredményeket összehasonlították a Vezúv pompeji áldozatainak csontjaival. A speciális színmintázat és hasadás az ókori csontokon – valamint egyéb jellegzetességek – „bizonyították, hogy rendkívüli hőnek voltak kitéve” – mondja a szakember.

Emellett, más jelentések a pompeji ón-ólom evőeszközük megolvadását említették, mely általában 250 fokon megy végbe, emellett a fából készült tárgyak és az élelmiszerek árulkodó elszenesedését, mint bizonyítékot a katasztrófa idején uralkodó hőmérsékletekre – idézi a tanulmány.

Végül ott vannak azok a bizonyos halotti pozíciók. Az ismert pompeji áldozatok háromnegyede „megszakadt tevékenységekbe fagyott”, és bizonyítékot mutat a hirtelen izom-összehúzódásra, mint amilyen a meggörbült lábujjak. Mastrolorenzo szerint ez idáig a régészek félreértelmezték a pózokat, és azt hitték, hogy az emberek levegőért küszködtek, és a hamu miatt fulladtak meg.

„Mi már tudjuk, hogy ez nem lehetett így.” A rendkívüli forróság miatt, „amikor a piroklasztikus árhullám elérte Pompejit, nem volt idő megfulladni” – mondja. „Az eltorzult pozíciók nem a hosszú agónia hatásai, hanem a hősokk emberekre gyakorolt hatása.”

(hirado.hu/NationalGeographic)