A januárban észlelt aszteroidaütközés maradványait követte két űrszonda

A Hubble és a Rosetta követte figyelemmel az először 2010 januárjában észlelt, valószínűsített aszteroidaütközés maradványait.

Amerikai és európai kutatók a Nature-ben írták le, hogy egy mintegy 120 méteres maradvány kőzet található ezen széttöredezett anyagfolyam végében. A Hubble űrteleszkóp nagy teljesítményű képalkotó berendezésének és a Rosetta szondának segítségével vizsgálódtak, mely azt sugallja, hogy az ütközés 2009 elején ment végbe.

A csillagászok januárban kezdték el alkalmazni a Hubble-t, hogy öt hónapon át kövessék az objektumot. Ütköző aszteroidákat lencsevégre kapni igen nehéz, mivel a nagy becsapódások ritkák, míg a kisebbek – mint a jelenlegi is – rendkívül haloványak. A P/2010 A2 névre keresztelt objektumot létrehozó két aszteroida az ütközés előtt ismeretlen volt, mert túl halványak voltak ahhoz, hogy észleljék őket. Az űrvándorok Naphoz viszonyított helyzete miatt az ütközés maga is megfigyelhetetlen volt. Mintegy 10-11 hónappal később, 2010 januárjában szúrta csak ki az üstökösszerű csóvát a LINEAR (Lincoln Near-Earth Research Program Sky Survey) program. Ám akkor csak a Hubble észlelte az egyedi, X-alakú mitnázatot, mely bizonyítékot nyújtott arra, hogy az üstökösnél valami furcsább dolog került lencsevégre.

Colin Snodgrass, a Max Planck Intézet kutatója dolgozott a Rosetta adatain. Elmondása szerint, az esemény egyedülálló megfigyelési lehetőséget kínál a Naprendszert kutatóknak. „Ha a »friss« aszteroidaütközésekről szóló szakirodalmat nézzük meg, azok általában olyan eseményeket írnak le, melyek az elmúlt egymillió vagy még több évben mentek végbe, ami geológiai időskálán frissnek mondható. Ám a jelenlegi eseménynél, szó szerint, a történést figyelhetjük meg.” Az ütközés a Mars orbitális pályáján túl történt, több százmillió kilométerre a Földtől.

Két, egymástól függetlenül dolgozó csoport tanulmányozta az „űrkarambolt”, eredményeik szorosan megegyeznek. Kezdetben azt hitték, hogy üstököst figyelnek, mely jellegzetes anyagfolyamot produkál, ahogy az objektumot alkotó jég nagy része a napfényben elpárolog. Ám amikor közelebbről megvizsgálták az objektumot, néhány olyan jellegzetességet figyeltek meg, melyek nem jellemezőek az üstökösökre. A P/2010 A2 objektumnak nem volt gázokból álló kómája, mely körbeveszi, emellett nem olyan irányban haladt, mely a Naprendszer ezen részén elvárható egy üstököstől.

A Hubble és a Rosetta kellett, hogy az objektum valódi természetét felfedjék. Kiderült, hogy egy nagyobb kőzet, melyet a felszínéről, egy sokkal kisebb objektum becsapódása által leválasztott törmelék széles sávja követ. A kisebb objektum nagy valószínűséggel szétesett az ütközésben. A két készülék különböző perspektívákat nyújtott a kutatás számára igencsak eltérő látószögük miatt. A Hubble a Föld körüli pályán végzi munkáját, és néhány kivételesen finom részletet is érzékelhet, míg a Rosetta a Mars és a Jupiter között mozog, és az objektum geometriájának olyan aspektusait is láthatja, melyeket az otthoni obszervatóriumok nem, így felfedheti a törmelékfolyam általános alakját és szögét.

A visszamaradt törmelék mintázatának modellezése után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ütközés valószínűleg 2009 februárjában vagy márciusában történt. David Jewitt, a Kaliforniai egyetem kutatója vezette a Hubble csoportot. Elmondása szerint, a kutatás új betekintést enged abba, az aszteroidák hogyan viselkednek, amikor egymásba csapódnak, és az ezen ütközésekből származó törmelékanyag, hogyan járul hozzá azon porhoz, mely a Naprendszert átjárja.

Jewitt szerint a kisebb, becsapódó objektum mintegy 3-5 méter széles lehetett, számításai szerint a páros óránkénti mintegy 18 ezer kilométeres sebességgel ütközhetett. Ez a találkozás olyan erőteljes volt, mint egy kisebb atombomba robbanása. A Hubble képei azt sugallják, hogy az objektum magja mintegy 120 méter széles, a csóvájában lévő porszemcsék 1-2,5 milliméteresek, az anyag pedig elég ahhoz, hogy 20 méter széles gömböt formázzon.

A szakembereknek még mindig nincs jó magyarázatuk a korábban megfigyelt X-alakzatra. A csóva fejrészénél észlelhető, keresztirányú rostok azt sugallják, hogy az ütköző aszteroidák nem voltak teljesen szimmetrikusak. Ennél fogva, az ütközésből származó anyag nem alkot szimmetrikus rendszert.

Azt tervezik, hogy jövőre ismét bevetik a Hubble-t, hogy megfigyeljék az objektumot. Arra számítanak, hogy kideríthetik, milyen messzire jutott a napsugárzás hatására a por, és a rejtélyes, X-alakú struktúra hogyan fejlődött tovább. 

(hirado.hu/BBC/NASA)