Az aszályok visszavetik Amazónia karbonnyelő képességét

Egy új kutatás azt mutatja, hogy a 2010-es amazonasi aszály pusztítóbb lehetett a régió esőerdeire nézve, mint a szokatlan 2005-ös.

Amazónia 5,3 millió négyzetkilométerén, a 2010-es száraz évszakban esett csapadék elemzését publikálták a Science magazinban. Ez azt mutatja, hogy az aszály sokkal kiterjedtebb és súlyosabb volt, mint a 2005-ös.

A brit–brazil kutatócsapat azt is kiszámította, hogy a 2010-es esemény szénkihatása – mivel a súlyos aszályok elpusztítják a fákat – talán végül meghaladhatta a 2005-ös eseményt követő, 5 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátást. Összehasonlításképpen, Amerika 2009-ben 5,4 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott ki. A szerzők azt sugallják, amennyiben az ilyen szélsőséges aszályok gyakoribbá válnak, az Amazonasi esőerdő napjai, az ember kibocsátotta szén természetes elnyelőjeként, meg lehetnek számlálva. 

Dr. Simon Lewis, a Leedsi Egyetem kutatója elmondta: „Rendkívül szokatlan, hogy két, ilyen erejű esemény menjen végbe egymáshoz időben ilyen közel. Sajnos azonban egybecseng azon klímamodellekkel, amelyek Amazónia zord jövőjét vetítik előre.”

Az amazonasi esőerdő megközelítőleg 25-ször akkora területet foglal el, mint Nagy-Britannia. A kutatók korábban már kimutatták, hogy egy tipikus évben az ép erdőségek körülbelül 1,5 milliárd tonna szén-dioxidot nyelnek el. Ez ellensúlyozta az erdőirtásból és erdőtüzekből származó kibocsátást, segített lelassítani az utóbbi évtizedekben a klímaváltozást.

2005-ben a régiót ritka aszály sújtotta, ami az esőerdő fáit pusztította el. A talajszinti megfigyelés azt mutatta, hogy ezek a fák már nem nyeltek el szén-dioxidot a légkörből, és ahogy elrothadtak, szén-dioxidot juttattak a légkörbe. A szokatlan aszályt – amely Amazónia délnyugati részét sújtotta – akkor a kutatók „100 évenként egyszeri alkalomként” definiálták, ám öt évvel később hasonlóan szélsőséges aszály érkezett, amely miatt az Amazonas Rio Negro mellékfolyójának vize eddigi történetének legalacsonyabb szintjére esett.

Az új kutatás – amelyet Lewis és Dr. Paulo Brando brazil kutató vezetett – során az ismert kapcsolatot alkalmazták a 2005-ös aszály intenzitása és az elpusztult fák között ahhoz, hogy megbecsüljék a 2010-es esemény hatását. Előrejelzéseik szerint az amazonasi esőerdők nem fogják elnyelni az atmoszférából 2010–2011-ben szokásos, 1,5 milliárd tonna szén-dioxid-mennyiségüket, és az elkövetkező években további 5 milliárd tonna kerül a levegőbe, amint az új aszály révén elpusztult fák elkorhadnak.

Brando szerint nem fogják pontosan tudni, mennyi fa pusztult el, míg nem fejezik be a terepi felméréseket az erdőben. „Lehetséges, hogy az aszályra érzékeny fák nagy része 2005-ben elpusztult, ami csökkentené a tavaly elpusztult fák számát. Másfelől, az első aszály a fák jelentős részét legyengíthette, ezzel növelheti a 2010-es száraz évszak folyamán elpusztultak számát. Eredményeink egyelőre előzetes becslések. Az emissziós becslések nem ölelik fel a tüzekből származókat. Az erdőtüzek nagy területeken pusztítanak a forró és száraz évszakban, és nagy mennyiségű szenet juttatnak a légkörbe.”

Egyes globális klímamodellek azt sugallják, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának eredményeképpen az ehhez hasonló, amazonasi aszályok gyakoribbá válnak a jövőben.

(hirado.hu/PhysOrg)