Az elefántok által letarolt területek kiváló élőhelyek kétéltűeknek

Amerikai kutatók szerint, az elefántok által súlyos károkat szenvedett területeken több hüllő- és kétéltűfaj él, mint azokon, ahonnan az óriásokat kizárják.

Az elefántokat amolyan ökológiai mérnökként tartják számon, mivel tevékenységük olyan szinten megváltoztatja élőhelyüket, hogy az számos más fajra is kihatással van. Mellső lábaikkal kiássák a földet, kihúzkodják a füvet, és nagy fákat is képesek kidönteni. Tökéletlen emésztésük folytán számos növényi magvat messzire képesek eljuttatni, ezzel elősegítve azok terjedését – magyarázta Bruce Schulte, jelenleg a Nyugat-Kentuckyi Egyetem kutatója, a BBC-nek.

A Dél-Georgiai Egyetem kutatócsapata a Ndarakwai Ranchet, egy Északkelet-Tanzániában elhelyezkedő 4300 hektáros, erdős és nyílt szavanna alkotta élőhelyet vizsgált 2007 augusztusa és 2008 februárja között. A területeket három kategóriába sorolták aszerint, hogy alacsony, közepes vagy nagy mértékű volt rajtuk az elefántok okozta kár. Kontrollterületként egy bekerített 250 hektáros rész szolgált.

Ahol nagyobb volt az elefántok által a fás növényzetben végbevitt pusztítás, ott jóval több kétéltű- és hüllőfajjal találkoztak. A súlyosan károsult részeken tizennyolc, a közepesen érintettekben tizenkettő, míg a csekély mértékben megváltoztatott élőhelyeken tizenegy faj került elő – közölték a kutatók az African Journal of Ecology című szaklapban. A kontrollterületen mindössze nyolc fajt számláltak össze.

A kutatók arra következtettek ebből, hogy a különbség valószínűleg az elefántok tájalakító hatásának köszönhető, a megváltoztatott élőhely ugyanis sokkal változatosabb lett, mint az eredeti. A gyökerestül kitépett fák után korhadt törmelék és kráterek maradtak, ami mind növelte a búvóhelyek számát az apró állatok számára – nem csupán a vizsgált kétélűek és hüllők, hanem a táplálékukként szolgáló rovarok számára is.

Schulte és társai a kutatást azért végezték el, hogy hatékony indikátorokat találjanak, amelyek képet adnak a régió ökoszisztémáinak állapotáról. A madarak ugyanis egyszerűen továbbállnak, ha kedvezőtlen változások állnak be környezetükben. A kétéltűek és hüllők mozgástere általában sokkal korlátozottabb, mindemellett érzékenyek élőhelyük változásaira. Az eredmények azt sugallják, attól, hogy egy élőhely az emberi szemnek nem nyújt szép látványt, még lehet értékes – összegezte Schulte.

(hirado.hu/MTI)