Az európai Planck teleszkóp elkészítette első, teljes égboltos felvételét.

A szondát tavaly küldték fel, hogy a kozmosz „legrégebbi fényét” vizsgálja. Az 500 millió eurós obszervatóriumnak kicsivel több mint hat hónap kellett csak a térkép összeállításához. Azt mutatja, ami a Földön túl látszik olyan készülékekkel, melyek a nagyon hosszú hullámhosszokra érzékenyek. A kutatók szerint figyelemreméltó adatkészletről van szó, amely segít majd jobban megismerni, univerzumunk hogyan lett olyan, amilyen most.

Az előtérben a Tejút-galaxis hatalmas szegmensei látszanak. A kép teljes egészén végigfutó, fényes horizontális vonal a galaxis fő korongja – azon sík, ahol a Nap és a Föld is elhelyezkedik. Napjainkban itt alakul ki a Tejúton a legtöbb csillag. Ám, mivel a felvétel csak a hosszú hullámhosszokon – mikrohullámtól a nagy távoli infravörösig – lévő fényt rögzíti, amit látunk, azok egyáltalán nem csillagok. Helyette, azt az anyagot látjuk, amelyből a csillagok kialakulnak, rengeteg port és gázt. Különösen figyelemre méltók azon hideg por hosszú nyalábjai, melyek több ezer fényévet is elérnek a galaktikus sík alatt és felett.

Andrew Jaffe professzor, a Planck kutatócsapatának tagja szerint „galaxisunk szerkezetét porban és gázban figyelhetjük meg, ami rengeteget árul el arról, mi történik a Nap szomszédságában, emellett sokat elmond arról, hogyan alakulnak a galaxisok, amikor ezt a képet más galaxisokkal hasonlítjuk össze.”

De akármilyen szépnek is tűnik a Tejút, kibocsátását el kell távolítani, ha a kutatók még jobb rálátást szeretnének a tarka háttérre, mely sárgán és bíborvörösen jelenik meg a képen. Ez a népszerű, kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB), és a Planck misszió kulcsfontosságú célpontja.

A CMB az „első fény”. Az a fény, melynek lehetősége nyílt áthatolni az űrön, miután a Nagy Bumm utáni univerzum eléggé lehűlt ahhoz, hogy lehetővé tegye a hidrogénatomok létrejöttét. Ezen időszak előtt, a kutatók szerint, a kozmosz túl forró volt, így az anyag és sugárzás „összekapcsolódott”, az univerzum pedig átlátszatlan lehetett.

A kutatók ebben az ősi hőenergiában érzékelni tudják a hőmérséklet-ingadozásokat, melyek betekintést engednek az univerzum korai szerkezetébe, és mindannak tervrajzába, mely utána következett.

A Planck legfőbb feladata egyértelmű bizonyítékot találni a „felfújódásra”, a fénynél gyorsabb tágulásra, melyet a kozmológusok szerint az univerzum első pillanataiban megtapasztalt. Az elmélet azt vetíti előre, hogy ez az esemény „belevésődött” a háttérsugárzásba, és részletei megfelelően érzékeny műszerekkel kinyerhetőek innen.

A Planckot úgy tervezték, hogy meglegyen ez a képessége. Detektorainak némelyike mínusz 273,05 C-fokon működik. Az obszervatórium már a térkép második verziójának összeállításán fáradozik. Finanszírozása legalább négy verzióra elegendő. A projekt kutatóinak kell egy kis idő, mire minden adatot analizálnak, és kiértékelik jelentőségüket. A teljesen elkészült CMB-képek és tudományos vizsgálatok hivatalos közzétételére 2012 vége előtt nem kerül sor.

A Planck adatait azonban annyira várják, hogy egy-két csapat már a médiában közzétett felvételek alapján megpróbált engedély nélküli interpretációkat készíteni. A kutatók szerint ennek nem sok értelme van, mivel a CMB egyértelműen látszik, ám a kép maga felerősített színekkel rendelkezik, így igazi tudományos munkát nem lehet vele végezni. Emellett csökkentették felbontását is, hogy az emberek megnézhessék.

A Planck az Európai Űrügynökség (ESA) egyik zászlóshajója. 2009 májusában indult, és több mint egy millió kilométeres megfigyelési pontra került a Földtől. Két készüléke van, melyek az égboltot kilenc frekvenciasávon vizsgálják. A HFI – High Frequency Instrument – 100-857 GHz-en működik (3 millimétertől a 0,35 milliméteres hullámhosszig), és az LFI – Low Frequency Instrument –, mely 30-70 GHz-en működik (10 millimétertől – 4 milliméteres hullámhosszig).

(hirado.hu/BBC)

Az európai Planck teleszkóp elkészítette első, teljes égboltos felvételét.

Hozzászólások

Álláspont

Nyugati Jelen lap

Megyék