Cetcápák eddigi legnagyobb csoportosulását fedezték fel

Kutatók a Yucatán-félszigetnél több száz halból álló csoportosulást figyeltek meg.

A cetcápákról gyakran azt hiszik, hogy magányos óriások, amelyek a nyílt óceánon élnek és táplálkoznak. A Smithsonian Intézet kutatói és kollégáik azonban kiderítették, hogy ez nem szükségszerűen így van. Rájöttek, hogy a cetcápák – Rhincodon typus – társaságot kedvelők lehetnek, és több száz egyedet felölelő csoportokba verődhetnek a táplálkozás során a part menti vizekben.

A cetcápák csoportjait – rajait – már korábban is megfigyelték, amelyek néhány egyedtől a több tucat cápáig terjedtek. Azonban az új kutatás, amely felszíni és légi felméréseket is felölelt, hatalmas csoportosulást mutatott ki, az eddigi legnagyobbat. A 420 egyedet felölelő csapat a mexikói Yucatán-félsziget partjainál tűnt fel. A táplálék hozta őket össze.

„A cetcápák a világ legnagyobb halai, ám nagyrészt az óceán legkisebb élőlényeivel – mint zooplanktonokkal – táplálkoznak” – mondja Mike Maslanka, a Smithsonian Conservation Biology Institute biológusa. Elmondása szerint a kutatás felfedi, hogy ebben az esetben több száz cápa gyűlt össze, hogy lakmározzon a sűrűn csoportosuló halikrákból.

Míg a cetcápák szembetűnők lehetnek, mint a legnehezebb és leghosszabb – több mint 12 méteresre megnövő – halak, még mindig sok mindent nem tudunk róluk. Megoszlásuk igen széles, az összes trópusi és szubtrópusi óceáni régióban megtalálhatók. Nagyon fontos, hogy megismerjük e szűrve táplálkozók étkezési szokásait, mivel a táplálékforrások nagyban meghatározzák a cetcápák mozgását és megoszlását.

Több tucatnyi felszíni felmérés során, a kutatók eljutottak a csoportosulásig, amelyet Afuera aggregációnak neveztek el, ahol finom hálókkal mintákat gyűjtöttek a táplálékból a halak között és a rajon kívül. Ezt követően DNS-vonalkód-elemzéssel megvizsgálták a begyűjtött halikrát, és meghatározták a fajokat. Kiderült, hogy az ikrák a harántsávos tonmakrélától (Euthynnus alletteratus) származnak.

A csapat emellett megvizsgálta a cetcápák egy szomszédos, de kevésbé sűrű csoportosulását is, az úgynevezett Cabo Catoche aggregációt, a Yucatán-félsziget északi csücskénél. Kiderült, hogy e csoport zsákmánya főleg evezőlábú rákokból és garnélákból áll. Az Afuerát illető megnövekedett észlelések a Cabo Catoche-nál  az észlelések csökkenésével estek egybe. Mindkét csoportnál ugyanolyan volt a nemek megoszlása, ami arra utal, hogy ugyanazon állatok vette részt mindkét csoportosulásban.

Maslanka szerint, mivel két jelentős cetcápa-csoportosulásnak és a tonmakréla legalább egy aktív ívási régiójának ad otthont, a Yucatán régió északkeleti területe így kritikus élőhelynek tekinthető, amely több környezetvédelmi erőfeszítést követel meg.

A cetcápa sérülékenynek van besorolva a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IOUCN) Vörös Listáján. A populációk – a jelek szerint – a délkelet-ázsiai szigonyos halászat miatt hanyatlanak, és talán belejátszik más halászterületek véletlen kifogása is.

A kutatók eredményei a PLoS One folyóiratban jelentek meg.

(hirado.hu/ScienceDaily)