Dél-amerikai ősmackó a világ eddig ismert legnagyobb medvéje

Egy hím, dél-amerikai óriás rövidfejű medve megdöntötte a világ legnagyobb mackójának rekordját – jelentette a Journal of Paleontology e havi száma.

A 3,35 méter magas, és mintegy 1587 kilogrammos medve – amely a pleisztocén jégkorszak idején élt Argentína területén – a világ jelenlegi legnagyobb medvéje címet viselő egyed fölé tornyosult volna. A jelenlegi rekord egy hím jegesmedvéé volt, amely 997 kilogrammot nyomott. 

A hatalmas testméret előnyt jelentett a dél-amerikai óriás rövidfejű medvének – Arctotherium angustidens – a faj két és félmillió éves fennmaradás alatt. „Ezen időszakban, ez a medve volt a legnagyobb és legerősebb szárazföldi ragadozó a világon, így úgy gondoljuk, nem kellett attól félnie, hogy megeszik” – mondja Leopoldo Soibelzon a vizsgálat társszerzője. 

Soibelzon, az argentin La Plata Múzeum gerincesek paleontológiájával foglalkozó osztályának kutatója és kollégája, Blaine Schubert, a Tennessee Állami Egyetem szakembere azt követően jutott erre a következtetésre, hogy kielemezte a medve megkövesedett maradványait. A fosszíliákat a La Plata City konstrukciós projekt során ásták ki. 1935-ben az ott lévő múzeumnak ajándékozták, ahol a csontokat azóta is őrizték.

A szerzők által lefolytatott, megelőző vizsgálatok során egyéb kihalt és ma élő medvefajokat vizsgáltak meg. A kutatás kiderítette, hogy a mackók esetén a testméret legmegbízhatóbb előrejelzése hét különleges csontfelmérésen alapszik. A kutatók az óriás medve méretét a lábcsontok e mérései és a testtömeget megbecsülő egyenletek alapján számították ki.

Úgy hiszik, a medve azért lett ekkora, mert élőhelyén nem volt más nagytestű ragadozó. A kardfogú tigris akkoriban szintén magasan helyezkedett el az argentin táplálékláncban, de még mindig sokkal kisebb volt az óriás rövidfejű medvénél.  A régióban akkor élt, változatos, nagytestű növényevők rengeteg opciót kínáltak a hatalmas mackónak. „Az Arctotherium angustidens valószínűleg mindenevő volt, táplálékát többféle komponens adta, ám elsősorban állati maradványok” – mondja Soibelzon. „Ezek között nagytestű emlősök csontja és húsa nagyon fontos szerepet játszhatott.”

A kutatók által vizsgált hím medve megérte az öregkort, annak ellenére, hogy élete során komoly sérüléseket szenvedett el. A megkövesedett maradványok még mindig őrzik ezek nyomát. A kutatók nem biztosak benne, mi okozhatta a fizikai károkat, ám Soibelzon szerint „lehetséges a hímek közötti küzdelem.” Hozzátette, az egyéb lehetőségek között megtalálható a megafauna – mint óriáslajhárok – vadászata, és a más ragadozókkal – például a kardfogú tigrissel – történt összecsapások a tetemek felett.     

Schubert szerint a medve a Tremarctinae alcsaládba tartozott, melynek ma csak egyetlen élő képviselője van, a pápaszemes medve. Ezen modern mackó relatíve kistestű faj, ami az évek során végbement szelekciós nyomásokat tükrözi. A pleisztocén folyamán azonban hatalmas medvék éltek mind Dél-, mind Észak-Amerikában. Európa a szintén gigantikus, barlangi medvének adott otthont.

(hirado.hu/Discovery News)