Genetikailag különböznek egymástól az afrikai oroszlánok

Holland kutatók oroszlánokkal végzett genetikai felmérése azt mutatja, hogy figyelemreméltó különbség van a Nyugat- és Közép-Afrikában, valamint a Kelet- és Dél-Afrikában élő nagymacskák között.

A számos egyetem kutatóiból álló konzorcium eredményei a Journal of Biogeography folyóiratban jelentek meg. Kutatásuk azt sugallja, hogy a nyugat- és közép-afrikai oroszlánok genetikailag különböznek a keleti- és dél-afrikai egyedektől.

A csapat a mitokondriális DNS egyik régióját vizsgálta. A genetikai anyagot egész Afrikából és Indiából gyűjtötték be, emellett kihalt oroszlánfajok – mint a marokkói berber oroszlán – szekvenciáit is megvizsgálták. Meglepő módon a nyugat- és közép-afrikai oroszlánok úgy tűntek, sokkal közelebbi kapcsolatban állnak az ázsiai alfajjal, mint a kelet- és dél-afrikai rokonaikkal.

A korábbi kutatások azt sugallták, hogy a nyugat- és közép-afrikai oroszlánok méretüket és súlyukat tekintve kisebbek, sörényük nem olyan nagy, kisebb csoportokban élnek, apróbb zsákmányállatokkal táplálkoznak, és koponyájuk alakját illetően is eltérhetnek kelet- és dél-afrikai társaiktól. Azonban ezt a kutatást nem támasztotta alá konkluzív tudományos bizonyíték. A jelenlegi vizsgálat azt mutatja, hogy a különbség az oroszlánok genetikai állományában is tükröződik.

A különbség nyugat- és közép-afrikai, valamint kelet- és dél-afrikai oroszlánok között részben megmagyarázható a természetes struktúrák elhelyezkedésével, amelyek korlátot szabhatnak az állatok szétszóródásának. Ezek a képződmények felölelik a közép-afrikai esőerdőt, amely Etiópiától Tanzániáig, valamint a Hasadékvölgyet, amely a Kongói Demokratikus Köztársaságtól Mozambikig húzódik. A nyugat- és közép-afrikai oroszlánok egyedülálló genetikai pozíciója a kontinens e területének klimatológiai történetével is magyarázható.

Az elméletek szerint helyi kihalás ment végbe, amely a 40–8 ezer évvel ezelőtti súlyos aszály periódusait követte. Ezen időszak alatt az oroszlánok folyamatosan, mélyen behatoltak Ázsiába, és valószínű, hogy a Közel-Keleten uralkodó feltételek még eléggé kedvezőek voltak, hogy fenntartsák a populációkat. A tanulmány adatai azt sugallják, hogy Nyugat- és Közép-Afrikát az oroszlánok Indiához közeli területről népesítették be ismét, ami megmagyarázza az ebben a két régióban élő macskák szoros genetikai kapcsolatát.

A kutatók úgy hiszik, mintegy 1700 oroszlán maradt Nyugat- és Közép-Afrikában, ami a teljes, becsült afrikai populáció kevesebb mint 10 százaléka. A nyugat- és közép-afrikai oroszlánok hanyatlanak, és komoly veszély fenyegeti őket természetes szavannai életterük pusztítása és töredezése, a zsákmányállatok egyedszámának csökkenése, és az állattartókkal történő konfliktusok miatt. A nyugat- és közép-afrikai oroszlán a Nemzetközi természetvédelmi Unió (IUCN) besorolása szerint jelenleg „regionálisan veszélyeztetett.” A régióban végzett friss felmérések nem tudták megerősíteni az oroszlánok jelenlétét.

Más ragadozófajok – mint a vadkutya és a gepárd – majdnem teljesen kihalt a régióban, apró populációk maradtak fenn Nigerben, Beninben és Burkina Fasóban. Ám a jelek szerint ezek a populációk is küszködnek, elsődlegesen az élőhely elvesztésétől és degradálódásától, valamint a helyi lakosokkal történő konfliktusoktól szenvednek.

A régió utolsó nagytestű ragadozóinak megmentése érdekében új kezdeményezést indítottak el, amelyet számos természetvédelmi szervezet támogat. Egy fajnál a genetikai variáció geográfiai mintázatába történő betekintés jelentősen hozzájárulhat vadon történő védelméhez.

(hirado.hu/ScienceDaily)