Lámaürülék segíthette Machu Picchu felemelkedését

A világ egyik legnagyobb ősi civilizációja egy új kutatás szerint lámaürülékre épülhetett.

Machu Picchu – a perui Andokban fekvő híres inka város – idén júliusban ünnepli „felfedezésének” századik évfordulóját. Magas méltóságok érkeznek majd a júliusi eseményre, mely a 100. évet jelzi azóta, hogy Hiram Bingham amerikai felfedező először pillantotta meg a várost.

Az Antiquity folyóiratban publikált régészeti tanulmány szerint lámaürülék szolgáltatta az inka társadalom növekedésének alapját. 2700 évvel ezelőtt a vadászó-gyűjtögető életmódról a gazdálkodóra történő áttérés volt az a fordulópont, amely először eredményezte, hogy az inkák a Machu Picchunak otthont adó Cuzco-területen telepedtek le, és társadalmuk növekedésnek indult – mondja Alex Chepstow-Lusty, a vizsgálat végzője. A kutató szerint a mezőgazdaság fejlődése és a kukorica termesztése kulcsfontosságú volt a társadalmak növekedéséhez.

Chepstow-Lusty éveket töltött egy apró tó – Marcaccocha – iszapjában lévő szerves üledékek elemzésével. A tó az alacsonyabban fekvő dzsungel és Machu Picchu közötti úton fekszik. A csapat kapcsolatot talált a kukoricapollen Kr. e. 700 körüli – amely első alkalommal mutatta meg, hogy a növény ilyen magasságban is termeszthető – első megjelenése, valamint az állati ürülékkel táplálkozó atkák egyedszámának megugrása között.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a széleskörű áttérés a gazdálkodásra csak úgy volt lehetséges, ha extra adalékanyagot használtak, ami jelen esetben szerves trágyát jelentett. Más szavakkal, hatalmas mennyiségű lámaürüléket.

A lámát akkor és ma is széles körben alkalmazzák a perui Andokban az áruk cipelésére, valamint hús és gyapjú szolgáltatására. A Marcaccocha egy ősi kereskedelmi út mellett fekszik, a dzsungel és a hegyek között árucikkeket szállító állatok megállhattak mellette inni és üríteni. Chepstow-Lusty szerint mindez trágyát szolgáltatott, amelyet könnyen összegyűjthettek – ahogy ma is teszik – a környező termőföldek számára.

Ahogy az inkák a vadon termett quinoáról a kukorica fogyasztására álltak át – amely több kalóriát tartalmaz –, társadalmuk fejlődésnek indult a Cuzco régióban. Mintegy 1800 évvel azt követően, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot először adták fel a gazdálkodásért – Kr. u. 1100 körül – hosszabb, melegebb időszak köszöntött be, amely lehetővé tette, hogy a civilizáció tényleg felvirágozzon, ami az Ollaytaytambóhoz és Machu Picchuhoz hasonló, hatalmas kőépületek felállításához vezetett.

Ma az inkák már eltűntek, nagyrészt a spanyol hódítók pusztították el őket az 1500-as években. Ám leszármazottaik, a kecsuák jelenleg is a lámaürüléket alkalmazzák trágyának és fűtőanyagnak.

(hirado.hu/BBC)