Megkérdőjeleződött a Neander-völgyiek ékszerkészítése

Az elmélet, miszerint a kései Neander-völgyiek eléggé fejlettek lehettek ahhoz, hogy ékszereket és az érkező modern emberekéhez hasonló eszközöket állítsanak elő, kedvezőtlen fordulattal nézhet szembe.

Az Oxford Egyetem vezette új, radiokarbonos kormeghatározás során kiderült, hogy egy régészeti lelőhely, mely a Neander-völgyi maradványokat egyedülállóan kifinomult eszközökkel és ékszerekkel hozza kapcsolatba, részben összekeveredhetett.

A PNAS tudományos folyóiratban megjelent vizsgálat korai, online verziója azt sugallja, hogy a franciaországi Arcy-sur-Cure-nél lévő Grotte du Renne archeológiai rétegek kulcsfontosságú leletei valószínűleg nem megbízhatóak. A brit és francia kutatókat felölelő csapat a lelőhelyről származó anyagok korát vizsgálta, és felfedezte, hogy radiokarbon koruk rendkívül változó, és nincs összhangban a feltárt archeológiai rétegek jelezte elvárt sorrenddel. A Grotte du Renne 15 archeológiai réteggel rendelkezik, melyek négy métert ölelnek fel, a mousteritől a gravette-i periódusokig.

A kutatók évtizedek óta vitáznak azon, milyen fokú volt a Neander-völgyiek kognitív és viselkedési fejlődése, mielőtt 30 ezer évvel ezelőtt eltűntek volna Európából. A Neander-völgyiek a legkésőbbi, kihalt, modern emberi rokonok. 700-800 ezer évvel ezelőttre datálódik közös ősünk, és egy új, a Neander-völgyi genomot dekódoló tanulmány azt mutatja, hogy DNS-ük 1-4 százalékán osztozunk.

Az egyik sarkalatos periódus 35-40 ezer évvel ezelőtt volt, amikor a legkorábbi modern emberek elterjedtek Nyugat-Európában. Az ötvenes-hatvanas években a Grotte du Renne-nél talált leletek meggyőző bizonyítékot szolgáltattak, melyek azt sugallták, hogy a Neander-völgyiek vagy sokkal modernebb viselkedést fejlesztettek ki a modern emberek elterjedése előtt – kifejlesztették saját, összetett dísztárgyaikat és eszközeiket –, vagy leutánozták a modern emberek viselkedését, mellyel érkezésük után találkoztak.

Az évek folyamán a lelőhely 29 Neander-völgyi fogat és egy koponya fülcsont darabját szolgáltatta ugyanazon régészeti rétegekből, amelyek elefántcsont gyűrűket, számos árt, csonttűket, átszúrt állatfogakat, kagyló és elefántcsont dísztárgyakat hordozott. A leleteket három archeológiai rétegből (VII., IX. és X.) nyerték ki, melyeket a châtelperroni iparhoz kapcsoltak. Ez az eszközkultúra a kutatók szerint a korai Neander-völgyi, mousteri iparból fejlődött ki.

A vizsgálathoz a csapat vágásnyomokkal tarkított 59 csont, emberek által összetört lófogak, árak, állati fogakból és mamutagyarból készült dísztárgyak maradványait elemezték, melyeket a lelőhely hat kulcsfontosságú rétegéből nyertek ki. A rétegek felölelték a három châtelperroni (VIII., IX. és X.) és az aurignaci rétegeket, valamint olyan anyagokat, melyek modern emberektől származtak (VII. réteg). 31 új radiokarbon kormeghatározást végeztek.

A legidősebb anyag az aurignaci rétegben mintegy 35 ezer éves volt, ám, amikor a kutatók az alsó châtelperroni rétegekből származó leleteket vizsgálták meg, kiderült, hogy a korok nagy része rendkívül ingadozó, néhány sokkal fiatalabb, míg számos lelet körülbelül olyan idős, mint az aurignaci tárgyak. A legkomolyabb kronológiai problémák a châtelperroni réteg legidősebb részén (X.) jelentkeztek, ahol a radiokarbon korok több mint egyharmada az elvárt tartományokon kívül esett.

Dr. Thomas Higham, a kutatás vezető szerzője szerint az eredmények megerősítik, hogy a leletanyag fel- és lemozgolódott, és a châtelperroni rétegekben kívül esik a sorozatból. „Úgy hisszük, hogy valamiféle fizikai dolog megzavarta a rétegek megfelelő sorrendjét. Ez azt jelenti, hogy a lelőhely kronológiai interpretációját rendkívüli gondossággal kell elvégezni.”

Elmondása szerint, vizsgálatuk kérdéseket vet fel a Neander-völgyiek és a châtelperroni rétegekben talált eszközök és ékszerek kapcsolatáról. „Ez a lelőhely egyike annak, a mindössze két francia paleolitikuminak, amely, úgy tűnik, hogy kapcsolatot mutat a dísztárgyak és a Neander-völgyiek között. Korábban mindezt úgy interpretálták, hogy a Neander-völgyiek intellektuálisan nem voltak alsóbbrendűek a modern emberekhez képest, hanem fejlett kognícióval és viselkedéssel rendelkeztek. A mi vizsgálatunk azt mutatja, megkérdőjeleződött, hogy ez a kapcsolat létezik-e egyáltalán.”

(hirado.hu/ScienceDaily)