Minden fajra kihatással van a túlhalászat

Egy kutatás szerint a túlzott halászat nemcsak a nagytestű fajok állományát, hanem a tápláléklánc alsó részén elhelyezkedő apróságokét is érinti.

A szárazföldön, amikor egy ökoszisztéma veszélyeztetett, a nagytestű ragadozók azok, amelyek rendszerint a legkomolyabb hanyatlást élik meg, ennélfogva leginkább szükségük van védelemre. A logika azt diktálná, hogy ugyanez érvényes a tengerekre is, ám egy új kutatás ennek éppen ellenkezőjét mutatja. A tengeri tápláléklánc alsó végén lévő apróságok sokkal hajlamosabbak lehetnek a populációs összeomlásra.

Az utóbbi hat évtizedben a kereskedelmileg halászott kisebb fajoknál kétszer annyi állomány omlott össze, mint a táplálékláncban magasabban elhelyezkedő halaknál – mutatta ki a PNAS folyóiratban publikált tanulmány.

„Rengeteg figyelmet kapnak az óceáni csúcsragadozók, jó okból, mivel nagyon sokan bajban vannak” – mondja Malin Pinsky, amerikai kutató, a vizsgálat társszerzője. – Ám kiderült, hogy számos összeomlás megy végbe a tápláléklánc másik végén is. Erre nem számítottunk.”

A nagytestű halfajok érzékenyek az ipari mértékű halászatra, így a szakemberek hajlamosak szigorúbb halászati szabályokat hozni védelmükben. Az igen produktív kisebb halakról azt hitték, szívósabbak, így nagyobb arányban fogják ki őket. Bár kisebb halfajok egyes állományai összeomlottak már – mint például a negyvenes években a csendes-óceáni szardíniáé –, a halászok és a halipari szakemberek korábban ezeket elszigetelt eseteknek tartották.

„Vizsgálatunkig nem ismertük fel, hogy ezek az egyes összeomlások a kisebb halak között összeadva már komoly arányt jelentenek. Minden faj – beleértve az aprókat is –, melyekről úgy hittük, igen szívósak, szintén érzékenyek a túlhalászatra” – állítja Pinsky.

A kutató és csapata bizonyítékot keresett az állományok összeomlására azon adatbázisban, amely a kereskedelmileg halászott fajok bőségét követi nyomon a fejlett országokban egészen az 1950-es évekig. Emellett adatokat kutattak fel a kikötőkbe juttatott halak számáról is. Meglepetésükre kiderítették, hogy a kisméretű halak állományának összeomlási aránya kétszerese volt a nagyobbakénak. Hasonlóan, a tápláléklánc alján elhelyezkedő fajoknál majdnem duplája volt az összeomlások százalékos aránya a csúcson elhelyezkedőkhöz képest. A leginkább halászott fajok voltak legérzékenyebbek az összeomlásra.

Pinsky szerint ténylegesen a túlhalászat az, mely előrevetíti, hogy egy populáció összeomlik-e vagy sem. A séma valószínűleg eltér a szárazfölditől, mivel az elsődleges emberi behatások, amelyek populációs hanyatlást okoznak, szintén különböznek. Szárazon az élőhelyek elvesztése fosztja meg a területtől a nagytestű, szárazföldi állatokat. Ám az óceánban a populációs hanyatlás fő oka a halászat, és ennek nyomása az egyes fajokhoz idomult.

„Többet halászunk a termékenyebb fajokból, és kevesebbet a kevésbé produktívakból. Amikor mindent összevetünk, az összes fajnál körülbelül ugyanakkora esélye van az összeomlásnak” – összegez Pinsky.

Ray Hilborn amerikai ökológus, aki segítette a vizsgálatban használt egyik adatbázis összeállítását, hangsúlyozza a tanulmány egyik megállapítását, miszerint a klíma eltolódása szintén nagy szerepet játszik az apró halak populációs ingadozásában. A paleoökológiai adatok azt mutatják, hogy a kis halak populációi már jóval a túlhalászat előtt ingadoztak a klíma miatt, és a halászat valószínűleg csak súlyosbítja a problémát. Hozzáteszi, hogy a vizsgálatnál használt egyik fő adatbázis csak a fejlett országok nagy ipari halászatát vizsgálja. A nem vizsgált fajoknál és a fejlődő országokban élőknél más lehet a rendszer. „Elképzelhető, hogy egy korallzátony ökoszisztémájánál más kép rajzolódik ki.”

A halállományok kiértékelése azt mutatja, hogy a szakemberek már elkezdték felismerni a kistestű halfajokra leselkedő veszélyeket, ám a nagy kérdés, hogyan és hol lehetne további, kiegészítő erőfeszítéseket  elsődlegessé tenni védelmükre – mondja Simon Jennings brit kutató. A nagyobb fajok hatékony kezelésének korlátozott erőforrásait nem szükségszerűen lehet a kisebb fajokra irányítani, mivel a nagyobbak az ismeretek szerint még mindig érzékenyebbek a túlhalászatra.

(hirado.hu/Nature)