Ősi rovarfajok 50 millió éves, indiai borostyánban

Több mint 700 új, ősi rovarfajt találtak egy 50 millió éves borostyánban.

A felfedezés 150 kilogramm borostyánhoz fűződik, melyet egy ősi, indiai esőerdőben találtak meg. A kutatók a PNAS tudományos folyóiratban leírják, hogy számos rovar olyan fajokkal áll rokoni kapcsolatban, melyek a világ távoli szegleteiből származnak. Ez azt jelenti, hogy az óceánban lévő több millió éves izoláció ellenére, a régió biológiailag sokkal változatosabb volt, mint korábban hitték.

A Cambay-borostyán névre keresztelt leletet Gudzsarat államban, a Cambay-pala lignitbányáiban találták meg. Jes Rust német kutató vezette az indiai, német és amerikai kutatókból álló, nemzetközi csapatot. A kontinensek formálódásáról szóló, uralkodó elmélet szerint, először csak két, úgynevezett szuperkontinens létezett a Földön. Az egyik volt az északi Laurázsia, a másik, a jóval délebbre lévő Gondwana. Amikor a Gondwana számos kisebb darabra töredezett a jura korszak középső szakaszán – mintegy 160 millió évvel ezelőtt – legtöbb része a déli féltekén maradt, ám egyikük északra sodródott. 

Miután legalább 100 millió éven át lebegett az óceánban, évente figyelemreméltó 15-25 centiméteres sebességgel, végül összeütközött Ázsiával és a mai indiai szubkontinenssé vált. A folyamat során jött létre a Himalája. Hosszú ideig úgy hitték, hogy a teljes elszigeteltségben történő sodródás hozzájárulhatott a csak ebben a régióban megtalálható, potenciálisan egyedülálló növényi és állati élethez. Ám India főleg trópusi klímájáról ismeretes, hogy nem kedvez a fosszíliák fennmaradásának, és eddig nem sok mindent találtak, mely megerősítette volna azt a hipotézist, melyet a biológusok „endémizmusnak” neveznek. Ám a jelenlegi vizsgálat szerint, az eddig felfedezett gerinces fosszíliák kevés endémizmusról adnak tanúbizonyságot.

A most felfedezett rovarok nagy része kapcsolatot mutat a modern rovarokkal, valamint azokkal is, melyek több millió évvel ezelőtt éltek a világ különböző területein, többek között Ázsiában, Ausztráliában és Dél-Amerikában. Rust szerint ezt a szárazföldi hidakkal lehet magyarázni. Ezek a lehetséges, apró szigetek az Ázsiával történő ütközés előtt alakulhattak ki, az eocén korban, az indiai kontinens és más szárazföldek között.

„A növények esetén lehetséges, hogy több száz kilométert sodródnak a nyílt óceáni áramlatokkal, míg a rovarok némelyike tud repülni” – mondja Rust. „Vannak olyanok, melyek csak a szaporodási időszakban képesek erre, de legalább néhány kilométert meg tudnak tenni. Nem sok rovar képes nyílt tengeri átjárókat átszelni, de a növényi anyaggal sodródhatnak. Aztán vannak nagyon apró rovarok is, melyeket gyakran elfúj a szél.”

A vizsgálat szerint a gyanta, mely később a Cambay-borostyánná vált, ősi trópusi esőerdőből származik. „Az indiai borostyán az alsó eocénből származik, valószínűleg virágzó keményfák – Dipterocarpaceae – termelték, melyek napjainkban Délkelet-Ázsia erdőségeiben uralkodók” – mondja Paul Nascimbene, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum kutatója. Annak meghatározására, honnan származik a borostyán, a kutatók megvizsgálták kémiai ujjlenyomatát. Emellett kielemezték a helyszínen talált, megkövesedett ágak és törzsek faanatómiáját is.

„A borostyánnal kapcsolatba hozható, fosszilis faminták is előkerültek, ezek a minták a fa mikrostruktúrájának részleteit őrizték meg, és a dipterokarpuszfélékre mutatnak lehetséges forrásként” – mondja Nascimbene. A csapat szerint lehetséges volt a modern esőerdő korának megállapítása is. Mostanáig számos kutató azt sugallta, hogy az ilyen típusú trópusi esőerdő – mely napjainkban egész Délkelet-Ázsiában megtalálható – először 20-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korszakban alakult ki. Ám az új felfedezés kihívja ezt az elméletet.

David Grimaldi, a vizsgálat egyik társszerzője szerint ez az esőerdő legalább 60 millió éves. „Az indiai lelet az Ázsiában található, Dipterocarpaceae család alkotta trópusi esőerdő modern típusának legkorábbi, megkövesedett bizonyítéka. Ezelőtt ötletünk sem volt, hogy az ilyen ősi dipterokarpusz erdők, melyek ma Délkelet-Ázsiában fellelhetők, milyen idősek, erre ugyanis nem volt semmilyen jelzés.” 

Grimaldi magyarázata szerint a modern esőerdők korának meghatározását illetően az egyik probléma az információ hiánya volt. A fosszilis üledékek ugyanis rendkívül ritkák a trópusi régiókban. „A megkövesedett leletek nagy része az északi félteke szárazabb, igen erodált területein, vagy pedig a déli félteke déli részein található, de az egyenlítői környéken nem sok van. A trópusi, dél-amerikai megkövesedett leletek nagy része azt mutatja, hogy az esőerdők a miocén korszak körül, nem több mint 25 millió évvel ezelőtt születtek meg. Emellett az emberek egy évszázadig, sőt még több ideig azt hitték, hogy a trópusok olyan hely, ahol a fajok nagyon gyorsan fejlődnek ki. És talán ennek eredményeképpen úgy vélték, hogy ez az ökoszisztéma relatíve új. Valójában azonban nagyon ősi ökoszisztémák, legalább kétszer olyan idősek, mint hittük.”

Az esőerdő kora és India biogeográfiája mellett a felfedezés legmegdöbbentőbb része a tökéletesen fennmaradt rovarleletek hatalmas száma. A legtöbbet soha nem látták még korábban.  Az északon, üledékekben talált, egyéb típusú borostyánnal ellentétben, az indiai lelet sokkal lágyabb. Ezen egyedülálló tulajdonsága lehetővé tette, hogy a kutatók oldószerekkel – kloroform és toluollal - teljesen feloldják, aztán kivonják belőle az ősi rovarokat, növényeket és gombákat.

„Teljes, háromdimenziós leleteink vannak, melyek 52 millió évesek, és majdnem úgy lehet őket kezelni, mint az élő egyedeket. Természetesen nagyon törékenyek, de még mindig megdöbbentők” – mondja Rust. Elmondása szerint számos leletük van, melyekből teljes mintát lehet kinyerni. Mindez az anyag vizsgálatának teljesen új dimenzióit nyitja meg.

A kutató szerint ez a borostyán volt az első fontos lelet, mely Indiából került elő. Bár ez a természetes módon sárgásbarna anyag igen elterjedt az egész világon, a leginkább ismert borostyán lelőhelyek a balti régióban vannak, ahol a világ összes, ismert borostyánjának mintegy 80 százaléka kerül elő. „Több tonna borostyán van ebben az indiai üledékben, és ami igazán érdekes, hogy a trópusokon keletkezett, mely a fajok sokféleségének tekintetében a leginkább változatos terület. A szárazföldi trópusok fosszilis adatai pedig nem túl jók, mivel rendszerint minden szerves anyag nagyon gyorsan lebomlik.”

A rendelkezésre álló, több tonna borostyán révén a kutatók abban reménykednek, hogy a több millió évvel ezelőtt létezett különleges világ még több titkát felfedik.

(hirado.hu/BBC)