Tatuinvázió az USA-ban

Ellepik a tatuk az USA középnyugati és keleti részét, pedig korábban úgy hitték, ez a klíma nem megfelelő a melegkedvelő állatok számára.

A tatuknak mintegy 20 faját ismerjük, de csak egy – a kilencöves tatu – merészkedett ki Latin-Amerikából. A faj az 1880-as években érkezett Texas államba, és azóta új területeket hódít meg.

Az utóbbi években a kilencöves tatu keleten egészen Dél-Karolina államig, míg nyugaton Illinois-ig vándorolt, időnként kiszúrják egy-egy képviselőjét Indianában és Iowában is. Amennyiben a trend folytatódik, egyes szakemberek szerint a tatut hamarosan olyan északi államokban, min Washington vagy New Jersey is kiszúrhatják.

Néhány szakember azt sugallja, hogy a klímaváltozás miatti hőmérséklet-emelkedés teheti lehetővé, hogy a tatuk még több élőhelyre nyomuljanak be. Colleen McDonough, amerikai biológus és tatuszakértő szerint azonban nem ez a helyzet áll fenn. Elmondása szerint a tatukról érdemes tudni, hogy a 19 század második felétől kiindulva folyamatosan vándorolnak észak és kelet felé a Rio Grandétól.

„Különféle hipotézisek láttak napvilágot az okot illetően. Az egyik szerint a terjeszkedést a földhasználati módszerek és a nagytestű emlős ragadozók eltávolítása váltotta ki” – magyarázza. – „Mivel ez a vándorlás évek óta tart, úgy hiszem egy hosszabb időszakot felölelő trend folytatása, és nem közvetlenül a jelenlegi klímaváltozás eredménye.”

Ehelyett McDonough azt gyanítja, hogy a tatu általános adaptálódó képessége és gyors szaporodása elősegíti terjeszkedését. A mindenevő állat erdőkben, füves területeken és még a külvárosokban is tanyát verhet. Emellett a termékeny nőstények már egyéves korukban párosodnak, és évente négy utódnak adnak életet. Természetesen a tatuk nem legyőzhetetlenek, és a hideg idő végül gátat vethet terjedésüknek.

Az állatok hasát ritkás szőr fedi, a hátpáncéljuk megvédi őket a ragadozóktól, azonban a természeti elemektől nem – mondja McDonough, aki a Nemzetközi Természetvédelmi Unió Hangyász, Lajhár és Tatu specialista csoportjának is végez tanulmányokat. Sőt, mi több, elmondása szerint az állatok nem alszanak téli álmot, ami azt jelenti, hogy a télen is kell élelmet keresniük. Ennek ellenére rövid ideig „túlélhetik a hideg időszakokat, ha üregükben maradnak és tartózkodnak a táplálékkereséstől.” A szakember elmondta, olyan állatokról is hallott, melyek Észak-Texasban a vékony hótakaró borította avarban keresett magának ennivalót. „Ez talán még északibb területe jelent, azonban a fagyos időjárás kiterjedt periódusait az állatok nem viselik majd jól.”

A legtöbb „megszállóhoz” hasonlóan, a tatuk is némi hatással lesznek új környezetükre, és ezek a hatások nem mindig láthatóak előre. Az emlősökről ismeretes, hogy táplálékként rovarlárvákat ásnak ki, és lehetséges, így az olyan rezidens fajokkal kell versengeniük, mint a csíkos bűzösborz (szkunk). A tatuk emellett számos faj fészkét is kifosztják, így a talajon fészkelő madarak – mint, például, az esőfürj – populációit is károsíthatják.

A tatuk egyedszámának kordában tartása szintén nem könnyű feladat. Az állatokat nagyon nehéz csapdába ejteni, és az új területeken igen ritkának számítanak természetes ragadozófajaik – mondja McDonough. Az emberek számára pozitívum, hogy a tatuk étvágya a káros rovarokat – mint tűzhangyák – visszaszoríthatja.

(hirado.hu/NationalGeographic)