Tizenkét év után kikapcsolták a Stardust szondát

A NASA üstökösvadász Stardust szondája csütörtökön megkapta utolsó utasítását.

Miután két üstököst meglátogatott – az egyikből mintákat is hazajuttatott –, és 9,1 milliárd kilométert tett meg, a Stardust űrszonda utazása végére ért. Ám leállása során is értékes adatokat szolgáltatott a mérnököknek.

A földi irányítók csütörtökön arra utasították a Földtől 312 millió kilométerre lévő szondát, hogy utoljára indítsa be négy manőverező rakétáját, és használja el még meglévő üzemanyagát. A Földön nyomon követték, míg a szonda üzemanyagtartálya kiürül, ez segít a jövőbeli missziók esetén pontosabban felbecsülni az üzemanyag-tartalékot.

A Stardust leállítására tudományos sikerek egész sora után került sor, amelyet a Discovery-osztály misszióval elértek. A NASA 1999-ben bocsátotta fel a szondát a 300 millió dolláros misszióra, hogy az első mintákat gyűjtse be egy üstökösből. A Stardust 2002 novemberében elrepült az 5535 Annefrank aszteroida mellett, majd később, 2004 januárjában a Wild-2 mellett. Ennek során áthaladt az üstökös kómáján, és részecskéket gyűjtött be. Két évvel később hazaküldte a mintaszállító kapszulát. A tartály a utahi sivatagban ért földet.

Ám a Stardust munkája még nem ért itt véget. Az űrügynökség egy új, 29 millió dolláros küldetés égisze alatt újrahasznosította. A Stardust-NExT program keretében a Tempel-1 üstökössel kellett randevúznia. Ezt az űrvándort 2005-ben már a Deep Impact szonda is meglátogatta. A Stardust február 14-én haladt el a Tempel-1 mellett, és fotókat készített arról a sebhelyről, melyet a Deep Impact szonda okozott szándékosan azon kísérletben, hogy meghatározza az űrvándor kompozícióját.

A Stardust búcsúztatása keserédes pillanat volt a Lockheed Martin szakembereinek, akik 12 éven át felügyelték működését. Allan Cheuvront, a Stardust-NExT programirányítója adta ki a parancsot a négy rakéta begyújtására, mígnem az üzemanyag elfogyott. Annak biztosítására, hogy a szonda ne „akadékoskodjon”, speciálisan megírt szoftvert töltöttek fel, amely kiiktatta védelmi rendszerét, és lehetővé tette, hogy megadja magát a végső utasításnak.

Amint a hidrazin üzemanyag elfogyott, a Stardust elveszítette képességét, hogy antennáit a Föld felé fordítsa, így az irányítók is elvesztették vele a kapcsolatot. Amennyiben a szonda kivitelezte az utolsó utasításokat, akkor mintegy másfél órával az utolsó parancs elküldése után „biztonsági módba” kapcsolt, melynek során legtöbb rendszerét kikapcsolta. Üzemanyag nélkül a Stardust nem tudja napelemeit a Nap felé fordítani, és amint telepei lemerültek, örökre elalszik. A szonda a Nap körüli orbitális pályán marad.

A Stardust utolsó percei alatt begyűjtött információ a kutatók szerint segítenek majd a még működő szondák – mint a Mars Odyssey és a Mars Reconnaissance Orbiter, valamint a Szaturnusz körül keringő Cassini – esetén megbecsülni, mikor fogyhat ki üzemanyaguk.

A Stardust irányítói számos röppályát vizsgáltak meg különböző faktorokkal, amelyeket az utolsó művelet hozott létre. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a most már sodródó, Nap körül keringő szonda nem fog bolygókkal ütközni. A NASA elemzése szerint a Stardust nem kerül közelebb a Föld pályájához 2,7 millió, a Marséhoz 21 millió kilométerre.

(hirado.hu/Space.com/NASA)