Új-Guineán túlzottan kiaknázzák a kétkarmú teknőst

Egy felmérés szerint a kétkarmú vagy malacképű teknős egyedszáma az utóbbi több mint 30 év folyamán meredeken hanyatlott.

Az egyedülálló hüllő nemzetközi természetvédelmi ikonná vált, részben annak köszönhetően, hogy nincsenek közeli rokonai, és mert leginkább víz alatti élethez adaptálódott édesvízi tavakban és folyókban. Azonban tojásai és húsa igen keresettek Pápua-Új-Guineán, amely mellesleg a faj egyik otthona. Emiatt azonban a bennszülöttek drámaian kiaknázták a fajt. A hanyatlás részleteiről a Biological Conservation folyóirat számolt be.

Carla Eisemberg ausztrál kutató szerint a kétkarmú teknőst egyedülálló és szokatlan fajnak tekintik az édesvízi teknősök között morfológiája, ökológiája és viselkedése számtalan aspektusa miatt. Például, a kétkarmú teknősembriók a tojásokat tartalmazó talaj hőmérsékletétől függően lesznek hímek vagy nőstények, míg a teljesen kifejlett embriók elodázhatják kikelésüket. A teknősfaj a kutatók fantáziáját is izgatja, mivel egyedülálló pozíciót foglal el a teknősök családfáján. Egyetlen túlélője egy valamikor széles körben elterjedt teknőscsaládnak – Carettochelyidae –, emellett globális megoszlása korlátozott, csak Ausztrália északi részén és Új-Guineán található meg.

Annak ellenére, hogy édesvízben él, a tengeri teknősökre is hasonlít. Végtagjai evezőalakúak, de még őrzi mozgatható ujjait is. Ez azt jelenti, hogy fokozatos evolúciós szakaszt képviselhet az édesvízi és tengeri teknősök között. Ökológiájának tanulmányozása így segíthet megismerni a tengeri teknősök evolúcióját. Eisemberg szerint másfelől a hasonlóságok, melyeken a tengeri teknősökkel osztoznak, ugyanazon veszélyekkel szemben tehetik őket védtelenné, mint a fészkek kifosztása és a kifejlett egyedek kifogása.

Annak kiderítésére, milyen hatása lehet ennek a teknősökre, a kutató a pápua-új-guineai Kikori régióban mérte fel a tojások és a fészkelő szülők számát. A csapat azt is tanulmányozta, mennyi teknős és tojás kerül a helyi piacokra, valamint, mennyit fogyasztanak el a folyók és partok mentén lévő falvakban. Mark Rose brit kutató és a csapata tagja hasonló vizsgálatot végzett a fajjal 1980 és 1982 között. Ez lehetővé tette, hogy közvetlenül összehasonlítsák, a teknősök hogyan boldogultak az utóbbi harminc évben.

A szájhagyomány útján terjedő bizonyítékok szerint a teknősök száma csökkent, ám „első alkalommal nyújtunk konkrét bizonyítékot lényeges hanyatlására ezen teknősfajnál” – mondja Eisemberg. A kutatók kiderítették, hogy a falusiak a megfigyelt fészkek több mint 95 százalékát kifosztották. A nőstény teknősök átlagosan kisebbek lettek, a nagyobb egyedek eltűntek a vadon élő populációból, és a faj átlagos élettartama is csökkent. A csapat azt is felfedezte, hogy több mint 160 kifejlett nőstényt fogtak el a vizsgált területen. Összességében úgy becsülik, a kétkarmú teknős populációjának hanyatlása több mint 50 százalékos 1981 óta.

„A hanyatlás valószínűleg széles körű lesz, mivel a faj Pápua-Új-Guinea egyéb területein is hasonló nyomás alatt áll. Rendkívül értékes táplálékként, a leginkább kiaknázott teknősfaj Új-Guineán. Mind a teknőst, mind tojásait kereskedelemre és fogyasztásra is begyűjtik. A kétkarmú teknőspopulációt érintő nyomás az utóbbi évtizedekben igen megnövekedett Pápau nyugati részén és Pápua-Új-Guinenán.”

Ennek főleg az emberi populáció növekedése az oka, illetve az, hogy a törzsi háborúskodások megszűnésével a falusiak nagyobb hajlandósággal költöznek a folyópartokra, valamint új technológiák is megjelentek, mint a modern halászfelszerelések.

A kutatók szerint mielőbb szükség lenne a teknősök védelmét felölelő tervekre, hiszen, ha azonnal el is indítanak egy ilyen projektet, a fajnak akkor is évtizedekbe telik regenerálódnia. Ám a védelmet körültekintően kell megszervezni, mivel a teknősök élőhelyén élő bennszülött közösségek túlélése gyakran a hüllőkből származó fehérjétől függ.

(hirado.hu/BBC)