Ispotályok és orvostudorok

Minden viszonylagos. Ha abból indulunk ki, hogy Erdély egyes városaiban már a reneszánsz idején tudós orvosok gyógyítgatták a különböző nyavalyáktól szenvedőket, Báthory Zsigmond, majd Rákóczi György, illetve Apafi Mihály erdélyi fejedelmek egészségére messze földön ismert udvari orvosok ügyeltek, Hermannstadtban, azaz Nagyszebenben a 15. században gyermekkórház működött és híres gyógyszertárakban „keverték a mérget” a patikusok, akkor az írásos dokumentumokkal igazolható alig két és fél évszázados múltra visszatekintő aradi gyógyító szolgálat és különítménye bizony igen fiatal.Persze azért nem annyira zsenge és annyira jelentéktelen, hogy múltjának számos nagyszerű időszakát ne volna érdemes feleleveníteni.Ha Aradot a Rákóczi-szabadságharc idején nem támadják meg Károlyi Sándor hadai és az ostrom hevében nem ég le a városi levéltár, dokumentumai alapján bizonyára mi is felsorakoztathatnánk a barokk helyi orvostudorait. A történeti kutatás viszont nem ismeri a „ha” feltételes kötőszót, s a „mi lett volna...” típusú feltételezést, így érjük be azzal, amit álszerénység nélkül tekinthetünk múltunk egyik büszkeségének.Napjainkban, amikor az egészségügy ezer sebből vérzik, különösképpen érdemes kissé elmerülni a múltba. Mert e „röpke” bő két évszázad tájainkon is számos maradandó megvalósítást hagyott az utókorra.Aradot a bő másfél évszázados, többnyire folyamatos török megszállás után sorozatban sújtották a járványos betegségek: pestis (1738–1739, 1788), kolera (1831, 1873, 1886), olykor a mocsárláz. Ez utóbbit a várost több helyen átszelő Maros-holtágak és az ezzel járó szúnyoginvázió is elősegítette. A mintegy 3000 áldozatot követelő utolsó nagy kolerajárvány megfékezésében, 1831-ben fáradhatatlanul munkálkodott dr. Buchwald József városi főorvos, aki maga is a gyilkos járvány áldozata lett.Nemes hivatását jelképező díszes emlékművét az ótemető felszámolásakor az elsők között hozták át a Felsőtemetőbe.Édesapja hivatását választó Gyula nevű fia volt a hideg priznic néven ismert lázcsillapító borogatás első alkalmazója a Kárpát-medencében.Az 1775-ben alapított vármegyei kórházról már sokszor írtunk. Felépítését több alapítvány, ezek kamatai és egész sor jótékonysági rendezvény tette lehetővé. De hosszú történetéhez az is hozzátartozik, hogy a tehetős aradi polgárok tűzifával, téglával, ágyak adományozásával segítették elő felépítését és működtetését. Nyilvános kórházként 1857 óta működik.Lakatos Ottó kitűnő monográfiájában (1881) megemlíti, hogy mindössze egy igazgató orvos, egy rendelő tisztiorvos, egy segédorvos, egy szülésznő és 14 ápoló látta el a betegeket. Pedig számuk nem volt csekély. Például 1880-ban 2127 beutaltat ápoltak a vármegye ispotályában.A vármegyekórház ismert orvosaként tartották számon a 19. században Parecz Gyulát, Csiky Jánost (a drámaíró Csiky Gergely édesapját) és a szövettani tanulmányokban jeleskedő Schuster Henriket, aki korábban Bécsben és Párizsban is dolgozott, majd a prágai egyetemen a világhírű sebész, Gussenbauer adjunktusaként jeleskedett.A 19. század első felének legismertebb aradi orvosa Darányi János volt.Pesten tanulta az orvostudományt, majd a szabadságharc alatt honvédorvosként szerzett gyakorlatot. A budavári, majd a komáromi várak katonáit, tisztjeit gyógyítgatta, s vezette az itteni ispotályokat.Később Pest egyik leghíresebb sebészének lett a munkatársa, s csak 1858-ban került Aradra, ahol a város főorvosának nevezték ki. Rendkívül rokonszenves, örökké bizakodó, kiváló diagnoszta és biztos kezű sebész hírében állott. Nőgyógyászként jeleskedett, de az arcsebészetben is úttörő munkát végzett. A korabeli Magyarországon ő volt a második sebész, aki sikeres petefészektömlő-eltávolítást végzett. A keze alatt számos fiatal orvos tökéletesítette gyakorlati ismereteit. Nyugodtan nevezhetjük iskolateremtő doktornak.Két évig igazgatta a vármegyei kórházat, majd 1861-ben az akkori Páva (ma Tekelia Sava) utcában magánkórházat nyitott, amelyet húsz éven át sikeresen vezetett. A korabeli feljegyzés szerint e két évtized alatt itt 28 ezer beteget ápoltak és több mint 1500 műtétet végeztek. (Az épület feltétlen megérdemelne egy ilyen jellegű emléktáblát is!)A millennium utáni években a Baross parkban (most Gyermekpark) felállították Darányi János mellszobrát, amelyet az 1920-as években távolítottak el a többi magyar vonatkozású szoborral és emléktáblával együtt. A 19. század jeles aradi orvosai közt feltétlen említést érdemel dr. Posgay Lajos. Gyorokon született 1835-ben, Aradon, Szegeden tanult, Pesten végezte el az egyetemet, Bécsben gyakornokoskodott.Áldozatos szerepet vállalt az 1873-as és 1886-os kolera-, az 1874-es hólyagoshimlő-járvány enyhítésében. Érdemei elismeréséül 1889-ben városi tisztiorvossá nevezték ki. Aradon és környékén 1880–1894 között a difteritisz szedte az áldozatait. Posgay dr. ekkor igazán kamatoztathatta nyugat-európai tanulmányútjának tapasztalatait. Védekezési útmutatója magyar, román és német nyelven is megjelent és szakkörökben elismerést váltott ki.Posgay Lajos másik jelentős érdeme a közegészségügyi kérdések folyamatos népszerűsítése. Tapasztalatairól tanulmányt írt, amelyet egy budapesti kongresszuson nagy érdeklődés kíséretében terjesztett elő.Sokoldalú munkásságára jellemző, hogy az orvosmeteorológia egyik magyar úttörőjének is tekinthető. Saját készítésű meteorológiai állomást állított fel és üzemeltetett. Megfigyeléseit orvosi praxisában felhasználta.Aradon a szakmai körökön kívül ma mégis inkább az általa alapított és sokáig a nevét viselő szanatóriumról ismert. (Az államosítás utáni évektől egészen idén áprilisig itt működött az onkológiai osztály. Az épületet az örökösök visszaigényelték.)Patikusok „gyöngyei”Az első világháború végéig Aradon a vármegyei kórházon kívül a gyermekkórház, a várban a helyőrségi kórház (8 katonaorvossal), a TBC-kórház és a Posgay-szanatórium működött.A gyermekkórházat 1909-ben a báró Andrényi család adományából Tabakovits Emil tervei alapján építették fel. A Neuman család adománya nyomán 1912-ben újabb épületrésszel bővülhetett a kórház.Somogyi Gyula 1913-ban szerkesztett monográfiája szerint a kórháziakon kívül akkoriban a városban 45 orvos végzett magánpraxist.A gyógyszertárak számát Somogyi 11-ben jelölte meg. 14 gyógyszerész és 59 patikussegéd teljesített szolgálatot. A Rozsnyay-, a Földes- és a Kárpáti-patikák helyén ma is gyógyszertár működik. A Rozsnyayak hírét Mátyás alapozta meg 1869-ben a csokoládé bevonatú kininnel, amelyet akkoriban hatásos lázcsillapítóként a gyermekek is könnyen le tudták nyelni. A Szabadság téri, immár emléktáblával megjelölt patikában kínálták először mifelénk gyógyászati célzattal a vörösbort. De itt szerezhették be a betegek a fogfájásra hatásos Bonatzik-cseppet, a hideglelés elleni szert, a lábizzadásra használatos kenőcsöt, a különböző szőrtelenítőket. Sőt, mi több, az addig Magyarországon nem gyártott, jó minőségű Korona tintát is, amelyet szintén a Rozsnyay-féle laboratóriumban preparáltak.Földes Kelemen gyógyszertára szintén nemzetközi hírnévre tett szert, többek között a Nyugat-Európában is forgalmazott Margit arckrémmel. Fontos és aligha felbecsülhető szerepet töltöttek be az újszülöttek világra segítésében a mai értékelés szerint középfokú szakképzéssel rendelkező szülésznők.A hivatásosan bejegyzett szülésznők, pontosabban bábaasszonyok száma az első világháború előtti évben Aradon 129 volt. A várandós asszonyok zöme ugyanis nem a kórházban, hanem otthon, bábaasszonyok segítségével hozta világra gyermekét. Vidéken, főleg faluhelyen igen fontos és felelősségteljes szerepet töltöttek be a bábaasszonyok, akik szakmai ismereteiket a 20. század elején már a mind jobban elszaporodó bábaképzőkben szerezték.(Kisiratoson az 1990-es évek első felében hunyt el a megye legidősebb bábaasszonya, a több mint száz esztendőt megélt majláthfalvi születésű Szabadosné Molnár Anna. Visszaemlékezése szerint hosszú pályája során több száz szülésnél segédkezett.)A két világháború közöttA román adminisztráció bevezetésekor, már 1919 májusában a román királyi kormány átvette a megyei közkórház vezetését és az intézmény élére dr. Damian Aurelt nevezte ki. Az új igazgató új részlegeket hoz létre, többek között a nemibetegségek részlegét és a Fischer Elíz leányárvaházban a nőgyógyászatot, valamint a bábaképzőt, majd pár évvel később, immár Moldovan Ioan dr. igazgatósága idején, a TBC-osztályt és a szemészetet.Trianon után a Kárpátokon túli rendszer alapján átszervezték a város teljes egészségügyi ellátását, amelynek irányítása a városházához tartozó orvosi hivatal hatáskörébe került. Városi főorvosnak dr. Cucu Vasilét nevezték ki. Aradot öt kerületre osztották fel, mindenik kerületnek saját egészségügyi biztosa és kerületi szülésznője volt. A városi főorvos és a kerületi orvosok állami tisztségviselőknek számítottak. Az 1775-ben alapított közkórház 1930-ban Röntgen-laboratóriummal egészült ki, és dr. Hersch Andor, a világhírű bécsi Freud professzor egykori tanítványa Újaradon létrehozta az ideggyógyászatot. Egyébként Hersch doktor volt az első Aradon, aki a gyógyításban alkalmazta a hipnotikus álom alatti állapotot.Szaporodtak a kerületi orvosi rendelők és a gyógyszertárak. Anghel, Berger, Danciu, Kesztenbaum, Niedermayer, Vojtek, s a patikák névsora korántsem teljes. A szabad királyi város oklevél százéves évfordulóján, 1934-en kiadott aradi útmutató a magángyakorlatot végző orvosok számát 116-ban jelölte meg. A várostól a vármegye hatáskörébe átkerülő kórház 15 orvosnak volt az állandó munkahelye. A kórházi ágyak száma az útmutató szerint 290.Később a körútról a Fábián Gábor utcába (Iosif Vulcan, I. Georgescu) költöző zsidó kórházzal (1947) tovább bővült a város egészségügyi hálózata. Az épületben Therápia néven már 1913 óta működött egy kis magánszanatórium, amelyet Mann Adolf dr. hozott létre saját betegei számára. Később sógora, Windholz Béla doktor bocsátotta a tulajdonába kerülő épületet a kibővített kórház-szanatórium rendelkezésére. Az induláshoz szükséges alaptőke egy részéhez a Joint nemzetközi szervezet is hozzájárult. Az intézetben felekezeti megkülönböztetés nélkül kezelték a betegeket.A köztiszteletnek örvendő népszerű aradi orvosok száma egyre növekedett. Aczél, Albu, Botiş, Georgescu, Dohány, Jeremiás, Lőwinger, Lungu, Kabdebo, Kállai, Kugel, Mátrai, Palágyi, Pescariu, Radu, Reich, Róth, Salamon, Szigeti, Tesic, Téthi, Vuia, Waldmann, Weisblatt... a minősítés legcsekélyebb igénye nélkül felsorolt néhány népszerű doktor neve. A fogorvosok listája is gazdag: Berger, Boros, Fischer, Halász, Iritz, Kurzer, Székely.Külön említést érdemel a nagy népszerűségnek és szakmai tekintélynek örvendő dr. Moga Cornelia belgyógyász, akit 1926-ban neveztek ki a tüdőkórház élére. Ekkoriban még kevés volt a szebbik nemhez tartozó orvos Aradon.A járóbeteg-rendelő (Poliklinika) 1921-ben kezdte meg a működését a körúti (Dragalina) szabadkőműves páholy (ma Vlaicu-iskolacsoport) épületében, majd 1931-ben átköltözött a Gojdu utca 8. szám alá. (A mai főutcai Poliklinika épülete eredetileg társadalombiztosítási intézetnek épült az 1930-as években. Ide csak az 1950-es évek elején költözött át a városi járóbeteg-rendelő.)A második világháborúig a megyében Borosjenőben és Honctőn működött kórház.Szanatóriumok, fürdőhelyekAz egészségügyi hálózat elképzelhetetlen az utókezelésben fontos szanatóriumok és gyógyfürdők nélkül. Egyébként a jelentős aradi közfürdőkben is biztosított volt az orvosi felügyelet. A Simay gőzfürdőnek állandó orvosai voltak. Ugyanitt gyógymasszőr-szolgálat is a fürdőzők rendelkezésre állt.Arad megye viszonylag szerencsés helyzetben volt: két kiváló gyógyvízzel rendelkező fürdőhelye sokáig népszerűségnek örvendett. Menyházán a 19. század végén már szakszerű kezelésben részesítették a beutaltakat. Elsősorban a mozgásszervi megbetegedésekre volt hatásos a gyógyvize. A gyakori és nem mindig előnyös átalakítások ellenére mindmáig megőrizte fontosságát a régióban.  Lippafüredet főként a szívbetegek keresték fel utókezelésre.Fokozatos leépülése 1990 után felgyorsult s mára már csak a lippai ásványvíz híre jut túl a megye határain.A nyugdíjasok Bidi néven ismert gáji strandja is sajátos színfoltja az aradi egészségügyi hálózatot kiegészítő intézményeknek.Húszévi tüneti kezelésAz államszocializmus évei az egészségügyi hálózat teljes átszervezését hozták. A magánrendelőket és -kórházakat, szanatóriumokat felszámolták, a kórházak, körzeti és községi rendelők, poliklinikák, magukra maradt vidéki kiskórházak rendszere azonban egy idő után zsákutcának bizonyult. Az orvosi hivatás azonban, minden megszorítás ellenére, évtizedekig az irigyelt szakmák közé tartozott, s az orvosi egyetemekre a bejutást is egyfajta szocialista numerus clausus szabályozta. Még inkább érvényes volt ez a végzős hallgatók kihelyezési rendszerében.Az egészségügyet a kapcsolódó hálózattal együtt már a diktatúra évtizedeiben is minduntalan átszervezték. Eredménytelenül.Az infrastruktúra hiánya és az egész egészségügyi rendszer hibái azonban 1989 után éreztették igazán a hatásukat. Az állami szubvenció fokozatos csökkentése, a szakminisztériumok élén végbemenő gyors változások és a pillanatnyi megoldásra kihegyezett egymást követő intézkedések, azaz a tüneti kezelés, az uniós követelmények kényszere, a gyógyszeripari lobby, a kórházak patthelyzete, az egészségügyiek alulfizetése és külföldre távozása csupán néhány az ezer sebből vérző hazai egészségügy gyógyításra váró bajaiból. Közvetlen lecsapódásukat, „áttételeiket” helyi szinten már a legbanálisabb náthánál is érezzük.Ezek egyszerű felsorolása is a témában alaposan tájékozott szakembert igénylő feladat, elemzésük pedig a jövő kutatóira vár.A lakosságot közvetlenül érintő megoldásokban, a helyzet gyökeres javulásában pedig – jobb híján – addig reménykedünk, amíg élünk.