A női(tenisz)körhinta ugyan többüléses, de…

Felemás érzést váltott ki bizonyára a fehér sport kedvelőiből az idei Ausztráliai Nyílt Teniszbajnokság azáltal, hogy a nemek versenye alapján a férfiak – szakmailag – rávertek a hölgyekre. 

Míg korábban a nők mezőnye igencsak tömény volt (Steffi Graffal, Arantxa Sanchez-Vicarioval, Szeles Mónikával, a Williams nővérekkel stb.), mára a WTA-körhinta, bár többülésesnek tűnik (a mezőny mennyiségi adatai szerint), a játék minősége, látványossága tekintetében jócskán felhígult. Így történhetett meg az, hogy még a versenysorozat rajtja előtt a szakemberek – általában – azt latolgatták: a nőknél, úgymond, bárki győzhet egyéniben, mert nemigen van jelenleg hosszabb távon kiemelkedő formában lévő hölgyteniszező.

Nos, a Viktorija Azarenka–Marija Sharapova női egyéni döntő messzemenően igazolta a prognózist, hiszen a fehérorosz–orosz mérkőzésből – csatának nemigen nevezhető!) előbbi került ki győztesen úgy, hogy ellenfele mindössze három játékot gyűjtött be a tizenkettőből, azaz simán (6:3, 6:0) kikapott 2:0-ra úgy, hogy a közönség alig-alig kapott valamit a belépőjegyéért.

Számunkra annál izgalmasabbnak bizonyult Horia Tecău szereplése, aki újfent igazolta: jelenleg a legjobb román férfi teniszező. Tecău a svéd Lindstedttel az oldalán férfi párosban az elődöntőig jutott. Aztán vasárnap délelőtt vegyes párosban sikerült feltennie az i-re a pontot – az amerikai Bellanie Matteksannel – egy indiai, cseh duó ellenében, 2:1-es győzelemmel.

Egyébként Viktorija Azarenka, illetve Horia Tecău is először nyert felnőtt versenyt Ausztráliában.

A kéthetes verseny csemegéjének a férfi egyéni fináléja bizonyult, mint ahogy az várható is volt. Az ausztráliai open címvédője, az ATP-világranglista vezetője, a szerb Novak Dzsokovics a toplistán őt követő spanyol Raffael Nadallal került szembe, akit az utóbbi időben már többször is legyőzött. Ezután nem úgy indult kettejük összecsapása, hogy azt a világ legjobbja simán nyeri, hiszen Nadal nagyon szeretett volna végre szépíteni a Dzsokovics elleni csúfos mérlegén. Az első játszmában bár a szerb fiú játszott tartalmasabban, Raffael Nadal rövidített játszmában 7:5-re győzött. A következő két szettet viszonylag könnyen nyerte Dzsokovics, és 2:1-es állásnál úgy nézett ki, hogy a mérkőzés lefutott.

A negyedik szettben Raffael Nadal oly módon szívta föl magát, hogy káprázatos helytállással győzött, s így 2:2 volt az állás mintegy ötórás játék után. Aztán a sorsdöntő ötödik játszmában, amely mintegy háromnegyed órát tartott, Novak Dzsokovics megmutatta, valójában ki is az úr jelenleg a férfiak világranglistáján. A szerb fiú visszaverte ellenfelének rendkívül erős adogatásait, és bámulatosan ügyes röptékkel, illetve tenyeresekkel lekörözte az egyre fáradtabbnak tűnő és lomha alkatú 25 éves spanyol ellenfelét.

A Dzsokovics–Nadal vasárnapi melbourne-i összecsapás nemcsak azért marad meg a teniszkedvelők emlékezetében, mert rekord hosszúságú volt, hanem azért, mert a világ jelenleg két valóban legértékesebb férfi teniszezője az ausztráliai viadal döntőjében bevetette e sportág minden szépségét.