A sajtószeretet jegyében (3.)

A Berki Fláviusz–Berecz Sándor páros a befejező részben igyekszik rávilágítani arra is, hogy az aradi sajtónak csak akkor lesz zökkenőmentes a fennmaradása a következő másfél évszázadban, ha a lapkészítők, -terjesztők és olvasók alkotta hármas erőteljesen összefog.

– Szóba jött az elektronikus média is. Nem gondolja, hogy a képmagnózás, a számítógépes világháló, ne meg a házi mozinak is nevezett televízió előbb-utóbb megfojtja az írott sajtót?

– Soha!... Egyszerűen azon oknál fogva, mert teljes mértékben egyik sem képes helyettesíteni a másikat. Mint ahogy az emberek esetében: bárki helyettesíthető, de senki nem pótolható.

– Mégis mi az a plusz az írott sajtó esetében, amit az eletronikus média esetleg nem képes nyújtani?

– Elsősorban az információs, gondolati és érzelmi stabilitás. Maradjunk csak a sportújságírásnál. A focibarát, például, megnézi televízión, végighallgatja rádiós közvetítésben az általa kedvelt csapat mérkőzését, ám a továbbiakban mégis fellapozza az újságot, mert a 90 perc eseménykrónikáját, nyilatkozatokat, bajnoki eredményeket, illetve táblázatokat stb. kénye-kedve szerint addig és annyiszor (át)böngészheti, ahányszor neki ideje és kedve van. Sőt, akár évtizedek múltán is fellapozhatja önerőből ama lapszámot, melyben az általa keresett/kedvelt esemény örökre rögzítve lett még az utókornak is. Volt alkalmam még 150 évvel ezelőtt készült újságot is átlapozni, illetve olvasni. Akár 2-3 alkalommal is, amit viszont az elektronikus média nemigen képes nyújtani. S nem csupán azért, mert másfél évszázaddal korábban ezek még nem is léteztek. Nem beszélve arról, hogy a filmfelvételek és számítógépes programok minőségi megmaradása, illetve tárolása igencsak véges, miközben a cellulóz alapú újságpapír szinte örökéletű.

– Ezek után gyanítani merem, mi állhat legközelebb az írott sajtóhoz – a véleménye szerint: a rádió. Tévednék?

– Telitalálat! Tudomásom szerint az újság és a rádió szakmai szimbiózisa megbonhatatlan marad még beláthatatlan ideig. Ugyanis remekül kiegészítik, közvetve szakmailag támogatják egymást. Nem véletlen, hogy például a kiváló jegyzetíró Bajor-Nagy Ernő évtizedekig színesítette a Magyar Rádió műsorait. Vagy a jeles rádiós sportriporter, Vass István Zoltán rendszeresen publikálta írásait egy értékhordozó vidéki hetilapban. Csak a helyszűke miatt nem folytatom a példálózást.

– Alkalmi partink vége felé közeledve: mi kell leginkább egy igazán élvezetes jó lap fogantatásához?

– A karátos sportriporter, Novotny Zoltán bő évtizede ekképpen beszélt a minőség fő zálogáról: „Tudod, a Magyar Rádióban évente mintegy tizenötezren szólalnak meg, holott ennek kb. kétharmada szakmailag arra nem érdemleges.”

Hát ennek kiszűrésére nagy szükség lenne – általában – a lapkészítéskor is!

Kérdezett: Berki Fláviusz