A sügér, a csíkos rabló...

Mivel már itt van a sügér horgászatának szezonja, pár szóban be szeretném mutatni önöknek ezt a szép halat és persze adni néhány ötletet a horgászatához.

A sügéren első pillantásra látszik, hogy tipikus rablóhal. Testének álcázó színe jól elrejti a nádasban, a vízinövények között. A sügér, főként farkúszójának köszönhetően, hosszabb távon egészen jó úszó, kitartó hal – amolyan vizek farkasa.

Ami a táplálkozását illeti, a sügérek sokféle állatra vadásznak. A fiatal egyedek elsősorban puhatestűekkel, apró ízeltlábúakkal táplálkoznak, az idősebbek étlapján főként rovarok és lárváik: szúnyog-, szitakötő-, kérészlárvák szerepelnek. Ha apró halak kerülnek a közelükbe, azokra is rátámadhatnak, de nem vetik meg az ikrákat sem. A vízinövények között elrejtőzve apró halakra, elsősorban kicsiny bodorkákra és küszökre leselkednek, de gyakran elvegyülnek a kis vörösszárnyú keszegek népes csapatában is. A sügérek támadáskor mindig a farka felől kezdik felfalni zsákmányukat, éppen ezért horgászatánál a csalihalat úgy kell felfűzni, hogy a horgot a fej felüli részen tűzzük át. A kisebb halak viszont gond nélkül csúsznak le akár keresztben is a torkukon. A nagyobb, 0,5-1 kg súlyú példányok rendszerint 20-60 grammos halakra vadásznak. Érdekes, hogy a sügérek kannibálok: gyakran falják fel saját fajtájuk ivadékát és apró példányait is.

A sügérek elsősorban az apró halfajtákban gazdag álló és lassú folyású vizeket szeretik. Táplálkozási módjuk megköveteli a jó látási viszonyokat is, ezért a tiszta, átlátszó vizekben érzik a legjobban magukat. Megélnek a gyors folyású folyókban is, ha azok vize nem túl iszapos. A hegyi folyókban és sós tavakban nem találkozunk sügérrel. Az azonos korú fiatal sügérek bandát alkotnak. Növekedésük során egyre inkább áttérnek a magányos életmódra.                    

Horgászása általában hagyományos módon csontival, gilisztával, apró hallal történik, de a kisebb körömvillantóra, vagy tvisterre is előszeretettel ugranak rá. A felszerelés általában fenekező készség, ezt általában mélyebb vizeken (bányatavakban, zsilipek közelében) használjuk. Általában csúszó-ólmos szereléket szoktam használni. Az előke legyen legalább 40 cm hosszú, a zsinór 0,20-0,25 mm-es. A horgot a fogható halak nagyságához mérten válasszuk ki 0,4-0,2-es között. Az úszóval való horgászást inkább a folyóvizeken használjuk, ott is inkább a lassúbb részeken. Én a helyben tartott technikát alkalmazom a sügér folyóvízi horgászatánál. A felszerelés itt is a klasszikus úszós szerelék, 0,14-0,16-os zsinór, 0,4-0,2-es horog. Mindkét módszernél a bot legyen 3-3,5 m közötti könnyebb pálca, az orsó 30-40-es zsinórkapacitású peremorsó.

A sügér húsa nagyon ízletes, szálkamentes, éppen ezért sok horgásztársam az ősz beköszöntével egy-két hétig csak „sügérpartikat” rendez.

Megyénkben kimondottan sügérező hely nagyon kevés van, apróbb példányok szinte mindenhol előfordulnak, a nagyobb egyedek már sokkal ritkábbak. Nagyobb példányokat (50-70 grammosakat) tudomásom és tapasztalataim szerint csak a feltóti (Tauţ) tóban lehet fogni, de 40-50 grammosat fogtak már a ciciri tóban is.

Eredményes sügérezést kívánok minden kedves sporttársamnak.

Kádár Tibor