A Tiszán horgásztam

Tavaly nyáron újra meglátogattam Anti barátomat Szegeden. Mivel barátom is megrögzött horgász, már a következő napra terveztünk egy horgászást.

Hajnalban bepakoltunk a kocsiba és irány a Tisza. Fél óra múlva már a parton voltunk. Lepakoltuk a horgászmotyót, és elfoglaltuk a horgászhelyeket. Én most elsősorban keszegező horgászatot terveztem, ezért egy erős, de mégis érzékeny spiccű pickerbotot hoztam magammal. Valamint egy fenekező süllőző cuccot, amin halszeletet szándékoztam felkínálni a ragadozóknak.

Először csak a pickerrel dobtam be, hiszen az első kifogott apróbb keszegből akartam szeletet csinálni. A csali 3 szem csonti. Az első kapás hevessége nagyon meglepett, mert egyből lehajlította a hal a botot. Eléggé erős ellenállásba ütköztem a bot megemelése után. Először komolyabb halra számítottam, majd rövid fárasztás után megszákoltam a méret körüli kis pontyot, amit vissza is engedtem. Jól indul a keszegezés, gondoltam.

A meglepetés ponty visszaengedését követően újratöltöttem a kosarat, friss csontit raktam fel, és bedobtam. Alapozó etetést nem szoktam csinálni, csak a kosárral etetek. Szinte nem telt el fél perc, és máris megfogtam az első kisebb bagolykeszeget. Ő lett az áldozat, vágtam belőle egy szép háti szeletet, és bedobtam a medertörés utáni, mély vízbe. Most már csak egy éhes süllő hiányzik, aki értékeli a csábító falatot.

A pickeres peca kezdett felpörögni, egyre gyorsabb tempóban jöttek a keszegfélék. Azért fél szemmel igyekeztem a süllőzőt is figyelni, nehogy lemaradjak egy jó kapásról. Jöttek szép lapos-bagoly- és dévérkeszegek. Közben barátom, aki tőlem 10 méterre horgászott, egy gyönyörű pontyot szákolt.

Miközben egy szép dévért szákoltam, kapást jelzett a süllőző botom. Bevágás után meg is akadt a horog, és nemsokára egy nagyobbacska, másfeles süllő pihent a merítőben.  Eddig minden várakozásomat felülmúlta ez a nap. Miközben nézegettem a folyó fölött repülő szürke gémeket, ismét egy nagyon erős kapásra kellett bevágnom a pickeren. A heves védekezés miatt először pontyra számítottam, de még jobban örültem, amikor megláttam a hatalmas ezüstkárászt. Sikeresen megszákoltam, majd lemértem. A mérleg 1,4 kg-nál állt meg.

Ezek után egy ideig sem nálam, sem barátomnál nem jelentkeztek a halak. Egy jó fél óra múlva aztán ismét akció volt a halszeletes botomon. Egy rántás után folyamatos húzásba ment át a kapás, ezért nem vártam tovább, bevágtam. Rögtön éreztem, hogy ezúttal már jobb hal van a horgomon. Egy-két perces fárasztás után egy gyönyörű, 2,4 kg-os süllőt szákoltam. Nagyon örültem ennek a zsákmánynak. Barátom is fogott még egy 3,5 kg-os nyurga pontyot.

Ahogy kezdett egyre melegedni az idő, úgy csökkent a halak kapókedve is. Már csak 1-2 apró keszeg csipkedte a csontit, a süllőzőre pedig már nem volt érdeklődő. Összepakoltuk a felszerelést és indultunk hazafelé.

Ismét egy nagyon jó horgászaton voltam túl, sok szép hallal örvendeztetett meg ez a szeszélyes Tisza. Remélem máskor is eljöhetek még ide.

Kádár Tibor