Amurt fogtam!

Április 30-án este megcsörrent a telefonom. Ede barátom hívott: szia, Tibikém, most érkeztem Mezőhegyesről egy gyönyörű ponttyal, és ami a legfontosabb, szinte mindenki fogott halat. Ennek hallatán – mint általában, amikor ilyeneket hallok – elkezdett bennem bizseregni valami. 

Azonnal hívtam Laci barátomat a következő felkiáltással: Lacikám, holnap reggel irány a mezőhegyesi horgásztó. Laci kissé higgadtabban válaszolt: Tibi, holnap május 1-je, dugig lesz a horgásztó horgászokkal, inkább hagyjuk másodikára. Úgy is tettünk!

Május 2-án reggel 6 órakor a mezőhegyesi horgásztó sorompója előtt várakoztunk. Telt az idő, a mi tenyerünk meg már nagyon viszketett, hát megnyomtam autóm dudáját. Futólépésben érkezett Fekete Péter (ez a becses neve) tógazda. „Elnézést, kissé elszundítottam, mert hosszú volt a tegnapi nap” – mondta pihegve, és már nyitotta is a sorompót.

Végre elfoglaltuk helyeinket a szigeten és kezdődhetett a horgászás. Én egy feeder botot és egy waggleres úszós készséget szereltem. Mind a két horogra mézes Cukk kukorica került. Laci barátom kétúszós szereléket készített, a horogra szintén mézes kukorica került.

Eléggé sokat kellett várakozni a kapásra. Végre úgy 7 óra körül begörbült a feederem spicce. Bevágás! Éreztem, hogy nagyobb hallal van dolgom, ezért még engedtem kicsit az orsóm fékjén. Amikor először partközelbe került halam, újra „kirohant”. Mondom Lacinak: ez vagy egy nagy ponty, vagy egy amur! Még két kirohanás után sikerült megszákolni a gyönyörű 4,80 kg-os amurt. Már nagyon régen nem fogtam ilyen halat, nagyon boldog voltam ezzel a fogással.

Nem sok idő telt el, és Lacinak „indult el” az egyik úszója. Rövid fárasztás után egy nagyon szép 3,50 kg-os nyurga pontyot tereltünk a szákba.

Délig nem jelentkezett újabb vendég a horgainknál, de elkezdett szemerkélni az eső. Mondtam is Lacinak, hogy ez jó jel, mert ilyenkor kezdenek enni a halak. Nekem lett igazam, mert délután ötig még fogtunk két-két szép tükörpontyot.

Fekete Péter barátunktól elköszönve leadtuk a fogási szelvényt, megmutattuk zsákmányunkat, aminek nem nagyon örült, de mi annál inkább.

Sikeres horgászatunk után Laci barátommal úgy határoztunk, hogy még ebben a hónapban meglátogatjuk a Béka (ez a neve) horgásztavat, abban a reményben, hogy újra „megtréfáljuk” pár szép ponttyal Fekete Pétert.

Kádár Tibor