Aprónak tűnő hölgy-örömök

Mottó: A lét tétje érdekkéve.

– Talán összesen nem hullott annyi hó Aradon és környékén az utóbbi két évtizedben, mint az elmúlt hét végén 2-3 nap alatt. A szánkózásnak, korcsolyázásnak mégis alig-alig van nyoma. Miért?

– A válasz összetett, hiszen csak egy társadalmi pillanatképbe ágyazva érthető leginkább a felvetett témakör.

Főleg a mai fiatalságnak kell tudnia azt, hogy a Maros-parti városban három-négy évtizede rendkívül pezsgő volt az amatőr téli sportélet. Még a szegényebb családok gyermekeinek is futotta szánkóra, esetleg korcsolyára. Annak idején jómagam is menetrendszerűen kihasználtam mindkét téli sportolási/mozgási lehetőséget. Igaz, akkortájt nemigen volt hó nélküli tél, és a kemény hidegeket is kihasználták, különösen az Aradi Contructorul Sportegyesület szabadtéri kosárlabda- és teniszpályáit bevetve. Főleg a lányoknak jött jól eme téli sportolási lehetőség. Ugyanis egyéb testnevelési, illetve mozgási alkalmuk nemigen volt.

– Apropó! Ha már szóba jött a hölgyek sportolása, mit szól a női labdarúgás újbóli feltámadásához?

– Túlzás nélkül állítom: rendkívül örülök az AMLE kezdeményezésének! Ugyancsak a mai fiataloknak tudniuk kell, hogy Aradon, illetve országos viszonylatban 15–20 évvel ezelőtt igen jó színvonalú női focicsapatokat jegyeztek; még két értéklépcsős országos bajnokságot is rendezett akkortájt a Román Labdarúgó-szövetség. Aradon, különösen a bútorgyár (CPL) menedzselt rendkívül értékes élvonalbeli női labdarúgó-csapatot. Sajnos, a Labdarúgó Liga megalapításával, többek között a női futballt is szétverték Romániában. Örömmel tölt el, az Arad Megyei Labdarúgó Egyesület (AMLE) ez irányú kezdeményezése, ami a női futball újbóli életre keltésére irányul. Már csak azért is, mert a lányok, asszonyok újból kergethetik szívük szerint a futball-labdát, biztosítva ezáltal a testnevelést is.

– Úgy érzem valóban gyengült 1989 decembere után a női (tömeg)sportolás lehetősége. Miért, és mi a teendő?

– Korábban a kosár-, kézi- és röplabda képviselte a nők rendszeres sportolási lehetőségeit. Említett politikai fordulat után ezen labdarúgók tevékenységi halmaza folyvást apadt. Utóbbi, például, Aradon szinte teljesen elapadt. A női kézilabdázást is a klinikai halál fenyegeti mifelénk. A női kosárlabdázás még viszonylag jól áll a lábán, ám a külföldi játékosok erősödő beáramlásával a mi lányaink alig-alig jutnak szóhoz, ami a bizonyítási lehetőséget illeti.

– Mitől/kitől áll vagy bukik egy-egy a női labdarúgást életben tartó intézkedés?

– Mint az – általában – minden az érdek, illetve az érdektelenség függvénye. Ez helyénvaló és természetes, mindaddig, amíg az érdek szándéka tiszta, átlátható, hasznos. Ha netán, a (jó) szándékra alapuló érdeket megfertőzi az aljasság, azaz a hátsó szándék, a dominóelv alapján mindennek vége.