Bújjatok elő, gyászhuszárok!

Az egykoron istenített, az utóbbi három évtizedben szégyenforrássá lett FC UTA csapata újfent „befűtött” mikroszkopikus méretűre zsugorodott szurkolótáborának.

– Az FC UTA–FC Vâlcea bajnoki találkozó láttán meggyőződtem arról, hogy dukál a múltkori megállapítása: fátylat rá!...

– Korábban, lehet, nem mindenki értette, miről is van szó. Egyszerűen arról, hogy a báró Neuman Ferenc által a múlt század közepén megálmodott, illetve megalapított piros-fehér labdarúgócsapat mai képviselői egysíkúak. Nevezetesen: rossznál rosszabban, s még annál is rosszabbul teljesítenek.

– Úgy érzem, a jelenlegi áldatlan állapot nemcsak a klubkapun belüliek, hanem Arad város lakossága számára is arcpirító. Túlóznék-e?

– Nem. Az arcátlanság határtalan! Nem kívánom megtörni az amúgy is agyonrepesztett szurkolói szíveket, ám a városatyáknak mielőbb lépniük kell! Hiszen – az européerség jegyében – nem nézhető tovább ölbe tett kézzel az, ahogy egy korábban reklámhordozó sportegyesület mostanság csúfos képet ecsetel egy megyeszékhelyről, amely egyébiránt megindult az infrastruktúra, turizmus stb. fejlődésének útján.

– Számomra világos a célzása: a feneketlen piros-fehér zsákot most már nem elég foltozgatni, hanem cserélni kell…

– Remek a lényegre tapintás! Ugyanis a mai UTA-játékosoknak már se szíve, se lelke. A szakmai képzettségről/képzetlenségről ne is beszéljünk.

– A sors iróniája, hogy az UTA fogantatási mintája, a Londoni Arsenal is borzalmasan szerepel mostanság. Átok telepedett volna a függőleges csíkozású, két rokon érzelmű piros-fehér csapatra?

– Az angol Arsenal is valóban „bekapta a fullánkot” a Manchester Unitedtől elszenvedett 8:2-es sporttörténeti vereségével. Tény és való, hogy az „ágyúsok” csapatánál sem vették komolyan a szakmai fagocitózis előjeleit. A gyászhuszároknak most már nem illik a bujkálás. Míg az Arsenalnál mindössze a szakmai stábra, az FC UTA-nál az egész társaságra fátylat kellene borítaniuk…

Adogató: Berki Fláviusz