Csalihalas csukázás

Tapasztalataim szerint a nagyobb csukák túlnyomó részének a csalihalak (élő vagy élettelen) okozták a vesztét. A csalihalas horgászatot elsősorban azok művelik, akik a mozgalmas műcsalis pergetés helyett a csendes, nyugodt horgászatot kedvelik. 

A csalihal – legyen az élő vagy élettelen – felkínálásának számtalan lehetősége van. Helyes alkalmazásuk esetén bármelyikkel könnyedén csalhatjuk horogra vizeink egyik kedvelt ragadozóját.

Függetlenül attól, hogy élő vagy élettelen a csalihalunk, megfelelően erős felszerelést kell használnunk. Erre azért van szükség, mert a csuka horgászásánál nehezen fogunk vízinövényektől mentes csukatanyát találni. Éppen ezért ajánlott egy 3-4 méter hosszú, parabola akciójú grafit vagy üvegszálból készült bot használata, ugyanis ezek lényegesen jobban bírják a „gyűrődést”, mint ultramodern, ám érzékeny rokonaik, jól biztosítják a hatékony megakasztást és a fárasztás során a biztos irányítást.    

Éles fogainak köszönhetően a csuka könnyen átharapja a horgászzsinórt, ezért használjunk acél vagy kevlár előkét. Ezek legyenek minél lágyabbak, elősegítve ezzel a csalihal élethű mozgását, ám semmiképp ne gubancolják a végszereléket. Ezeket feltétlenül forgókapoccsal csatlakoztassuk a főzsinórhoz.

Az orsó szintén elsőrangú fontosságú alkotóeleme felszerelésünknek. Ez legyen minél robusztusabb és minél nagyobb mennyiségű zsinór tárolására alkalmas. A pontyhorgászatban oly népszerű nyeletőfék is segítségünkre lehet. Ennek segítségével halunk ellenállás nélkül  forgathatja szájába a csaliba rejtett horgunkat, és ezáltal bevágáskor a horog is biztosabban ül a hal csontos szájában.           

Ami zsinórokat illeti, általánosan elfogadott a 0.30-0.35 mm-es monofil zsinór, attól függően, hogy milyenek horgászhelyünk adottságai. Nagy távolságokra ajánlott 8-10 kg teherbírású fonott zsinórokat használni. Ezek a zsinórok, amellett, hogy nem süllyednek, egyáltalán nem nyúlnak, ezáltal megkönnyítik a nagy távolságokra történő bevágást. De sajnos, fárasztáskor éppen ez utóbbi tulajdonságuk válik hátránnyá, a hevesen védekező csuka könnyedén lerázza magát horgunkról. Monofil zsinór használata esetén viszont halunk váratlan akcióinak energiáját segíti zsinórunk nyúlása.

Az élő kishallal csalizott szerelékek túlnyomó többségének fontos alkotóeleme az úszó. A jó csukázó úszó félreérthetetlenül kell jelezze a kapást, és határozottan kell megtartania kishalunkat a csuka vélt tartózkodási helyén. Éppen ezért nem tanácsos sem túlzottan kis méretű, sem túlzottan nagy úszó használata. Végszerelékünk helyes megválasztása mindig a horgászhely adottságaitól függ. Én a következő végszereléket használom: a főzsinórra két ütköző közé teszek egy forgókapcsot, amire majd az úszót kapcsolom, ez után következik egy újabb forgókapocs, amire az előkét kapcsolom, majd egy újabb ütköző után következik egy 15-20 gr-os végólom. Az előke 20-30 cm hosszú. Erre kötök egy nem túl nagy hármashorgot.

Csalihalnak legjobb a vörösszárnyú keszeg vagy a bodorka, mivel vonzó a színezetük. A kis kárászok, bár ezek színezete korántsem olyan élénk, rendszerint télvíz idején népszerűek, főként egyszerű eltarthatóságuk és beszerezhetőségük miatt.

Jó csukázást kívánok!

Kádár Tibor