Csukázni voltam

Már tavaly ősz óta nem volt részem egy jó csukás horgászatban, pedig ezek a ragadozók kedvenc horgászhalaim közé tartoznak. Imádok rájuk vadászni. Sajnos, a megyében elég kevés víz található, ahol csukát lehet fogni. 

Fel is keltette az érdeklődésemet, amikor meghallottam, hogy egy Kisjenő melletti tóban szép csukákat fogtak. Laci barátommal elhatároztuk, hogy mi is kipróbáljuk.

Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, amikor kiérkeztünk. A sötét felhők teljesen eltakarták az égboltot, az idő igencsak esőre állt. Sebaj, ha már egyszer idáig eljöttünk, akkor próbáljunk meg elcsípni párat a tó éhes ragadozói közül. A vízterület eléggé nagy volt, nádasokkal körülölelt igazi vadregényes tavacska. Mivel nem csak pergetésre készültünk, első lépés a csalihalak beszerzése volt. Emelőhálóval a szomszédos kicsi tóból próbáltunk meríteni horogra valót, de csak naphalakat és pár apró razbórát sikerült begyűjteni. Hát egyik sem a világ legjobb csukacsalija, de ez is megteszi. Két termetes naphal került a hármas horgokra.

Miután elhelyeztem a parttól 4-5 méterre a két csukázós készségünket, csatlakoztam pergető pálcámmal Lacihoz. Nagyot suhintottam, és ahogy tekertem kifelé, jól éreztem a nagy méretű forgó villantó veretését. Úgy a harmadik dobásnál érkezett az első rávágás, amit sikeresen akasztottam. Hamarosan a parton ficánkolt egy kisebb csuka. Miután megszabadítottam a szája szélébe fúródott hármas horogtól, útjára engedtem a nap első halát.

Nem telt el tíz perc, és Laci is halat akasztott. Az ezüst színű körforgóra vágott oda egy csukácska. Táncolt a horgon a víz alatt és a víz felett egyaránt, de ez sem mentette meg attól, hogy alámerítsek, és partra emeljem. Ő is mehetett vissza.

Úgy negyed óra múlva dobálás közben arra lettem figyelmes, hogy a naphallal csalizott úszóm eltűnt a víz színéről. Óvatosan bevágtam a halnak, és amikor megéreztem a súlyát, még egyszer bevágtam egy határozottat. Merítőhálóval a partra segítettük az 1,5 kg-os csukát. Úgy látszik, a csukákat nem zavarta, hogy naphalat tűztünk a horogra.

A következő jelentkező ismét Laci műcsaliját kapta el. Miután megakasztotta, kiabált nekem, hogy egy nagyobb halat fogott, így szákkal a kézben rohantam hozzá, hogy megmerítsem a nap eddigi legnagyobb csukáját. Itt már fárasztani is kellett, mert igencsak jó erőben volt a koma. A mérlegen 2 kg-ot nyomott.

Később még több hasonló méretű halat fogtunk, a legtöbbet villantóval.

Ahogy delet ütött az óra, az eső elkezdett enyhén szitálni, és a kapások is abbamaradtak, ezért úgy döntöttünk, hogy csomagolunk és indulunk. Már csak egy úszós bot volt bevetve. Laci indult, hogy kiszedje, de nem látta sehol sem az úszót. Most nem hibázhatott. Amikor megérezte a súlyát, besuhintott a nap utolsó halának. A tó még egy 2 kg-os csukával búcsúzott tőlünk.

Kádár Tibor