Decemberi csukák

A decemberi jó idő hatására a hónap elején Laci barátommal jó előre horgászatot terveztünk egy vasárnapra. A távolság nem volt túl nagy egy magyarországi tóig, oda-vissza 80 kilométer. Battonyán a pizzériában megittunk egy sört – illetve Laci barátom megivott –, mert hát én voltam a sofőr. Eddigi horgászataimmal ellentétben most csak ásványvíz lapult a táskámban.

Ahhoz képest, hogy jó idő volt, igen kevesen voltak kint horgászni. Ennek csak azért örültem, mert így több helyen is próbálkozhattunk. Nem nagyon szeretem zavarni a többi horgászt. Fő a békesség.

Meglepő fordulatokból nem volt hiány. Márkás műcsalijainkra egyetlen kapás sem volt. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy van-e értelme ezeket megvenni eléggé sok pénzért. Mivel a rapala, salmo wobblerek kudarcot vallottak, ideje volt csalit váltani. Kivettem táskámból a mélyhűtött sprotni kishalakat (most már kiolvadt állapotban), és egy 0,1-es hosszúszárú horogra felfűzve  bedobtam, majd lassan „cincálva” húztam kifelé. És láss csodát... két-három méter után nagy súly nehezedett a botomra. Megvan, gondoltam, és tényleg megvolt egy kétkilós csuka. Ezután még többször próbálkoztam a sprotnival, de nem jött több csuka. Eszembe jutott, hogy a nyár közepén vásároltam pár twistert, és elkezdtem fehér testű és piros farkú twisterrel dobálni. Interneten párszor megnéztem, hogyan kell vezetni ezt a fajta műcsalit. Pár dobás után lassan vezettem a csalit, amikor erős húzást éreztem. Bevágás után végre sikerült még egy szép halat fognom. Ez azért is volt öröm számomra, mert a barátom már az elején feladta az egészet, mivel neki rá sem koppintottak a csukák a csalijára.

Dél felé az egyik kis öbölben nagyon nagy élményben volt részem. A pálya nem volt valami könnyű, mivel tele volt a partszél tuskóval. Itt már azt kellett kitalálni, melyik tuskó mögött van a csuka.

Laci barátom kezdett el először dobálni. Hatalmas szerencséje volt, mert egyből eltalálta, melyik tuskó mögött van a hal. A partszélén ültem, amikor láttam, hogyan mozog a gumihal. Már majdnem kiemelte a csalit a vízből, amikor rárontott a csuka, de sajnos, barátom elvétette a bevágást. Hátha valami lett volna a kezemben, tuti eldobtam volna, annyira megijedtem. Barátom másodszorra is dobott, de sajnos, a csuka újra elhibázta a csalit –vagy talán a barátom hibázott –, ezért kénytelenek voltunk odébb állni. Talán a jövő hét végén – persze, ha marad a szép idő – a barátom is ügyesebb lesz, és nem bakizik ekkorát.

Lassan kezdett lemenni a nap, tehát rövidre kellett fogni a horgászatot. Ezért csak azokat a helyeket dobáltuk meg, ahol láttunk akadót. A tó másik oldalán jártunk, amikor az egyik bokor előtt felcsillant a szemem. Ha itt nincs csuka, akkor sehol!!! Első dobásra sikerült egy újabb kétkilós példányt fognom. Fajtársaival ellentétben nagyon jól küzdött.

Egy csodálatos horgásznapot zártunk barátommal. Remélem, még sok ilyenben lesz részünk.

Kádár Tibor