Éjféli randevú

Mióta találkoztunk, nincs nyugtom. Álmaimban őt látom. Hajszolom hónapok óta. Nincs étvágyam, a gyomrom is összeszűkül, ha rá gondolok. Egyszóval szerelem első látásra. Bár csak egy pillanatig, és akkor is csak a hátsó felét láttam.

Augusztus vége volt. Pecázni készültem. Úti célom a Fekete-Körös országhatár felőli része és az öreg bedőlt fa. Ismerem a helyet, mint a tenyerem. Itt találkoztam vagy három hónapja vele. Meglehetősen tüzes volt a hölgy és az udvariasság sem volt erős oldala. Szó nélkül faképnél hagyott, megtépázva önbecsülésemet és felszerelésemet. De hát férfi vagyok, nem adom fel egykönnyen.

Délután 4 óra és etetek. Válogatott finomságokat, mivel egy dámát kényeztetni kell. Sajnos, szeszélyes, mint minden nő. Nem biztos, hogy elfogadja a vacsorameghívást. Bedobom úszóimat (kettőt, mert hát így sportszerű). Az egyik nem bírja sokáig, és hirtelen elindul. Na – gondolom – , bekapta! Némi ellenállás után egy 2-es ponty gabalyodik a hálómba. Mivel nem vagyok liliomtipró, visszaengedem. Apád-anyád idejöjjön, mormogom, főleg ez utóbbira célozva.

Telik-múlik az idő. Nőért még ennyit nem güriztem és nem vártam. Hiába, no! Se velük, se nélkülük. Ha vannak, az a baj, ha nincsenek, meg az.

Most már sötét van. Homloklámpa fel a fejemre. Felkelt a Hold és 11 óra elmúlt. Hirtelen felpezseg a víz. Hatalmas túrás araszol az úszóm felé. Milliméterről milliméterre halad. Hirtelen mintha a szél rázná meg az úszót. De nem. Lassan elindul jobbra. Bevágok és menten a pokolban járok. A bot karikába hajlik, az orsó meg szinte sír. Pillanatok alatt elvisz vagy 50-60 méter zsinórt. Nem kapkodok. Hely van, csak arra kell vigyáznom, nehogy a bedőlt fa alá menjen. Hála Istennek a nyílt víz felé vette az irányt! Sikerül visszanyernem némi damilt, de hát még jóformán el sem kezdődött. Rettenetes ereje van. Ez biztos, hogy életem hala! Szerencsére telehold van, mindent tisztán lehet látni. Hirtelen felém fordul, alig győzöm csévélni a zsinórt. Amur! – fordul meg a fejemben. De hát a nőkben sose bízz!

Balra tör a fa alá! Adrenalinbomba robban bennem. Csak ezt ne! – kiáltom. Szó szerint kiimádkozom a fa alól. Öklömnyi vizek folynak a fejemről. Ezt megúsztam. Itt nem lehet hibázni, azonnal kihasználná! Ezt még eljátssza velem néhányszor, de résen vagyok. 

Telnek-múlnak a percek, és egyre biztosabban tudom, hogy az enyém lesz. Nem tudom, mennyi idő telt el a fárasztás kezdete óta, de határozottan gyengül a húzása. Nem tudom már, hogy ki fáraszt kit. Remeg minden tagom, az idegeim pattanásig feszülnek. Nincs messze tőlem, talán tíz méterre. Hirtelen felbukkan egy farok és az „ütő” is megáll bennem! Egy tenyérnyi darab hiányzik belőle, de így is akkora, mint egy sütőlapát. Ez ő! Mégis elfogadta a meghívást! Még egyszer, utoljára felburványlik a víz, aztán felfekszik a vízre. Megcsillan a holdfényben a teste. Csodálatosan szép! Már-már vallásos áhítatban csúsztatom alá a szákot. Nézem és nézem! Nem tudok betelni vele. Pikkelyei csillognak. Buja szája csókra nyílik. Szexi bajuszkái a szája két oldalán merednek. Valódi ponty hölgy. Csak centi van nálam. Lemérem. Hossza 91 cm, kerülete 78 cm. Mérleg nincs nálam, no de egy hölgytől nem illik firtatni sem a korát, sem a kilóit. Illetlenség, na! Éjfél van. Gyönyörű szemeiben fáradtság és valami meghatározhatatlan bánat villan. Mereven néz rám, kopoltyúi remegő táncot járnak. Engem is légszomj gyötör. Mindketten tudjuk, hogy búcsúzunk egymástól. Egy csók a homlokára és azután eltűnik a habokban.

Kádár Tibor