Életképtelen, fátylat rá!...

A II. liga őszi bajnoki idényének nyitányán lehangoló hatást váltott ki az FC UTA labdarúgó-csapatának fellépése. A mai parti eme arcpirító eseményt világítja meg.

– Másfél évtizedes ismeretségünk alatt számomra világossá lett, hogy az egyetlen téma, mellyel bosszantani lehet, az éppen a szombaton kiábrándító teljesítményt nyújtó UTA csapatának vergődése. Bizonyára jól jön, hogy ezúttal kipakolhat!?...

– Nem szoktam indulatból ítélkezni/értékelni, ám az UTA labdarúgóinak a Bukaresti Juventus nevű fővárosi fertálycsapat ellenében etalált teljesítménye most már kibillentett a béketűrésből. Néhány piros-fehér mezes játékos megpróbált ugyan igyekezetével a mundérmentésre, ám a csapaton belüli többség képzetlensége, taktikai fegyelmezetlensége folyvást duzzasztotta ama szégyenforrást, ami immár nem ér és nem tócsaterjedelmű, hanem a legtürelmesebb szurkolóra/szimpatizánsra is árszerű fojtogatásként hat.

– Gondolom, a szombati mérkőzést követően igyekezett valamelyest kiszellőztetni a délelőtt látottakat…

– Naná!... Estefelé „átkígyóztam” magam az Aradi Napok keretében, vásárnak csúfolt főtéri közlekedési blokád alkalmával rendezett, jobbára giccses portéka-felhozatal között. Javában mosolyogtam az igénytelenség szülte látvány hatására, amikor egyik olyan ismerősömmel futottam össze, aki ráadásul fanatikus UTA-ista. – Uram, tősgyökeres aradiként szégyellem azt, amit ma láttam az ürességtől tátongó lelátókon a Neumann Ferenc Stadionban. A 90 perc alatt volt időm elgondolkodni azon is, milyen unalmas lehet a televíziós operatőr számára, egy-egy ilyen semmitmondó futballmeccs. Én még ráadásul fizettem is érte…  – Közben jómagam azon töprengtem, mennyire sajnálom azt az időt, amit a képernyő előtt eltöltöttem szombat délelőtt, holott odahaza – szerencsére – belépőjegyet sem kellett váltanom.

– Mégis, mi lenne a teendő?

– Fátylat borítani az életképtelenség aradi piros-fehér képviselőire! Sajnos, ezt nem tették meg akkor, amikor az UTA csapatát fogantató, majd évtizedekig dédelgető textilgyárat egyik napról a másikra örökre eltüntették a földgyaluk. Az elszalasztott szoboravatást ellenben még pótolni lehet…

– Mit írna egy esetleges ez irányú műalkotásra?

– Élt 35 évet. Életképtelensége ellenére további három évtizedig kínozták. Béke poraira!

– Hogyan kell ezt értelmezni?

– Szerintem úgy, hogy az UTA csapata szívét 1979 júniusában halálos nyílvessző érte, az A-osztályból való először történt kipottyanásakor.

Sajnos, akkortájt a fátyolborítás helyett a megcsúfolás következett, ami napjainkban nemhogy enyhülne, hanem tovább erősödik.

Adogató: Berki Fláviusz

Fogadó: Berecz Sándor