Fejtetőre állva

● Szerdára ún. fordított párbeszéd alakult ki Nagy Roland vezetőedző társaságában. Állítom én: Ovidiu Drăghici mellé még kell egy csatár, különben az FC UTA gólrekedése krónikussá válik. Kérdi ő:mi a garancia arra, hogy egy esetleges újabb támadó megszolgálja a vételárat? ● A napokban kipattant játékvezetői botránysorozat kapcsán is rendhagyó dialógus gyűrűzik a sajtóban/médiában. Az újságírók állítják: mérhetetlen a korrupció töménysége a román labdarúgásban. A csúcsvezetők reagálása: van bizonyíték?... ● Kérem, a szakszövetségi elnök borvirágos „arculatának” láttán aligha kell bizonyíték, ami az okozatot illeti. Annál is inkább, mert maga Mircea Sandu dicsekedett el egy televíziós riportban azzal, hogy palotájának udvarán milyen modern grillező komplexumot alakított ki, a gyakori vacsoravendégeknek. ● A NOB-elnök olimpiai központot avatott fel Bukarestben, ám nemigen érezhette jól magát a körülötte kialakult nyüzsgéstől, melynek katalizátora, Nadia Comăneci folyvást szőlőfürtként lógott rajta. Az USA-ban élő román tornász – ahogy azt Csendes Csaba könyvében jelezte – „Bokréta volt Románia kalapján”. Teszem hozzá: a reklámfogás érdekében. Míg Comăneci továbbra is élvezi a román sajtó szimpátiáját, addig egy másik volt világhírű tornász, Szabó Katalin „álruhában” járja az országot – mint egykoron Mátyás király, mivelhogy ő nem téma. Holott neki is három olimpiai aranyérme van, mint Nadiának!... ● Úgy vélem, a hazai sportéletben az igazságtalanság bunkósággal párosul, miközben olyan kifejezések, mint tárgyilagosság, részrehajthatatlanság, kölcsönös sportszerűség (sportvilág és sajtó között) fölöslegessé válnak, mivelhogy tartalommal nem igen tölti meg mostanság senki.

(Berecz)