Horgásszunk akadóban!

A legtöbb horgász szereti a kényelmes horgászatot, hogy csak be kelljen dobni, és nincs semmi probléma, nem fog elakadni a szerelék. 

Jó pár évvel ezelőtt én is így gondoltam, ma már ott tartok – hát persze nem mindig –, hogy minél bokrosabb, akadósabb, annál jobb. Hogy miért? Mert ott van a hal. Amíg átlagos tavakon horgásztam, a legelső gondolat vezérelt a helykeresésben. Az eredmények olyanok is voltak. Aztán elvitt egy barátom egy olyan helyre, ahol tele volt akadóval, és ott pár alkalommal vallattam a vizet.  Ott szembesültem azzal, hogy igenis van értelme akadóban horgászni, felvállalni a rizikót az esetleges szerelék vagy hal vesztése miatt.

Az ilyen horgászathoz mindenképpen carbon botot ajánlok, a keményebb fajtából.  Az orsó min. 60-as méretű, megbízható, masszív legyen. A zsinór is legyen jó minőségű, szerintem 0,30-as. Nem szeretek reklámozni semmiféle horgászcikket, de én a Tubertini zsinór megszállottja vagyok. Ami a horgot illeti, én 4-es Gamakatsu horgot használok – ez sem reklám –, de tényleg jó. És ami még fontos, a horog legyen vékony húsú és kemény. Nos, gondolom, aki ezeket a paramétereket olvassa, az tudatában van annak, hogy ez a felszerelés nagyon jó egy átlagos pontyozáshoz, de egy akadóban való horgászáshoz is. Ezzel a felszereléssel pontosan tudunk dobni arra a helyre, amit kinéztünk magunknak. És ami még nagyon fontos, a végszereléket állandóan ellenőrizni kell, mert a horog kicsorbulhat, a zsinór megsérülhet a kagylókban vagy a vastag növényzetben. Ebben a pár mondatban máris olyanokat írtam le, ami talán segít az akadókban való horgászáshoz.               

A végszerelékről szeretnék egy általam jól beváltnak tartott módszert bemutatni. A lényege, hogy egy olyan erőgumi-fonott zsinór kombinációt készítünk és helyezünk el az előkénk, valamint az ólom közötti részen, ami nem engedi, hogy a halunk szájából a horog kitépődjön! Szükségünk van egy kb. 10-15 cm nagyságú erőgumi darabra, valamint két darab forgóra, fonott zsinórra. Az elkészítést azzal kezdjük, hogy az egyik forgóba belekötjük a fonott zsinórunkat (feltétlenül használjuk a palomar kötést), a forgó másik részébe pedig az erőgumit. Az erőgumi másik végébe belekötjük a második forgónkat, majd a forgó másik részébe a fonott zsinórt – szintén palomar kötéssel. Ez után felkötjük horgunkat a zsinór végére, és már meg is vagyunk a végszerelékünkkel. Ennek a végszereléknek az a lényege, hogy önakasztós, tehát amikor a hal bekapja a csalit, az erőgumi automatikusan megakasztja halunkat. Eléggé bonyolultnak tűnik, de aki maga szokta készíteni végszerelékét, annak egyszerű.

Nagyon fontos része a végszereléknek az ólom. Ezt is forgókapoccsal erősítsük a főzsinórhoz. Ezzel a felszereléssel nyugodtan nekifoghatunk a horgászásnak.

A másik fontos dolog, hogy ha ilyen helyen horgászunk, ne aludni menjünk, hanem horgászni! Nincs idő arra, hogy a sátorból vagy a kocsiból kirohanjunk, papucsot, fejlámpát keresve. Ott kell ülni a bot mellett! Hogy miért? Mert amikor meghalljuk az első két csippanást, már jó a bottal a kezünkben lenni. A szerelékünk már régen megakasztotta a halunkat!

Jó horgászást kívánok ezzel a módszerrel!

Kádár Tibor