Ki ad majd gólpuszit?!

● Egykoron felbukkant az Aradi Vagonul B-osztályú labdarúgó-csapatában egy kiemelkedően tehetséges játékos, akinek azonban volt egy szakmai hiányossága: nem volt csapatember. Olyannyira élvezte a labda varázsát, hogy beadásra, passzra nemigen számíthattak játékostársai. Eme szakmailag (is) színes egyéniség, aki a Teremtő révén örökös napbarnítottságot „élvezett”, átkerült az akkortájt még élvonalbeli UTA-hoz. Nos, Dumitru Chivu, hiszen róla van szó, középpályásként igen eredményesnek számított, így aztán az első edzésen történt bemutatásakor, új csapattársai szinte kórusban szögezték az aznapi edzést éppen irányító „Bimbóhoz”, humoros hangulatban, a csokira emlékeztető újonccal kapcsolatos kérdést: Zoli bácsi, ki ad majd ennek a fiúnak gólpuszit?! Persze, Farmati Zoltán jót derült a hallottakon, majd határozott sípszóval elindította a tréninget. ● Ezen anekdotának is beillő, ám valójában megtörtént esemény annak kapcsán elevenedett most meg újfent bennem, hogy miként ünneplik meg mostanság labdarúgóink ad-hoc módon azt, hogy kapuba találtak. A mostani gólszerzők képesek szétrúgni a reklámpannókat, őrjöngenek, mezüket elhajítják stb. A helyzet akkor válik igazán röhejessé, amikor egy csapat vezetést szerez, majd kap, például, egy „hármast” s így találata végül fabatkát sem ér. ● Valahogy ekképpen állunk jelenleg a labdarúgást irányító vezérkarral is. Az RLSZ vagy a Liga látszólag hoz egy-egy jó döntést, ami – az idő múlásával – egyre kevesebbet, gyakran semmit nem ér. Például az eltiltások terén hozott határozatok sorsát érdemes megfigyelni. Mondjuk, tízfordulós eltiltást szavaznak meg egy futballistának, ami holnapra, azaz másodfokon, esetleg hatra csökken, míg holnaputánra mindössze négyfordulósra apad. Indoklás: a büntetett jó magaviseletével érdemelte ki a szankció zsugorodását. ● Eljutottunk, tehát, a hitelvesztéshez. S ez a román labdarúgás legborzalmasabb rákfenéje. Ezért hígul a szakmai munka; oldódik az eredményesség, s végül eltűnik a hatékonyság. Közben az érték és használati érték néven ismert gazdasági alapfogalmak tartalmilag összekavarodnak, és – szakmailag – fokozatosan semmivé válik a teljes labdarúgó tevékenység. Ilyen körülmények között a futballt irányítók mifelénk már nemhogy gólpuszit, hanem a hideg vizet sem érdemlik meg…

(Berecz)