Le a kalappal! De kinek?

Röhög a vakbelem! Szegény Sorin Cârţu, a Kolozsvári CFR vezetőedzője az Aradi UAC elleni Román Kupa találkozó után úgy összegzett: még jó, hogy sikerült elkerülniük a szégyent! Röhej! Mi az, hogy sikerült elkerülniük a szégyent? 

Már maga az a tény, hogy az Aradi UAC ellen csupán hosszabbításban sikerült kivívni a továbbjutást, ez szégyennek számít. Ne menjünk messze, csak annyit áruljunk el, hogy a nyolcas számú, Kivuvu névre hallgató középpályást – állítólag – hárommillió euróért vásárolta meg a CFR, de ha csak a válogatott Rada éves 80 ezer eurós fizetését említjük, mely összeg az UAC teljes keretének évi fizetését teszi ki, már csak ez az összeg elgondolkodtató kéne legyen.

Az UAC megjátszotta sanszát! Mint annak idején, 1986-ban a Barcelona ellen a Steaua, a büntetőkre játszott. A fővárosi együttessel ellentétben az UAC-nak a CFR ellen csupán egy valamirevaló akciója volt, akkor is Bundea lőtt 25 méterről – váratlanul – kapura, a mérkőzés többi részében kevésszer veszélyeztették a kolozsváriak kapuját. Ha Cârţu mester nem cseréli be a bajnokikon húzóembernek számító Budot, Horát és Konét, talán a mai napig is az UAC–CFR mérkőzést játszanák a Neuman Ferenc Városi stadionban.

Ami azt illeti, le a kalappal az UAC előtt, hiszen a bajnoki és Román Kupa címvédő ellen büntetőközeli helyzetbe sikerült hoznia a mérkőzést, s  ki tudja, ha 11-esekre került volna a sor, nem Stăncioiu kapus izgult volna-e jobban, mint a lesérült, Paul kapus helyére beállt Rusu.

A CFR ugyan megérdemelte a továbbjutást, azonban a kalapbiccentés nem a bajnok és Román Kupa győztesnek, hanem az aradi egyetemistáknak szól.