„Nyugalmazott” adogatások
(El-elfojtott kedvvel)

Az „időjárási viszonyok” még igen kedvezőek a szabadtéri adogatásoknak, így aztán a Berki Fláviusz, Berecz Sándor barátságos parti pörög tovább, még akkor is, ha a labdák (témák) néha torokszorítóan csapódnak le a játéktéren.

– Egyértelmű: az előző játszmából kiderült, hogy ön szerint igen sok a kedvezőtlen jelenség a hazai I. ligás labdarúgó-bajnokság első őszi fordulóit illetően. Mégis, mi/mik azok a negatívumok, amelyeken feltétlenül el kell gondolkodni?

– Először is: a menetrendszerű pénzkidobás! S ebben éppen az a Kolozsvári CFR áll az élen, amely egyébként a bajnoki címvédő. Eme ordító ellentmondás a hazai futball lőréssé válását igazolja. Ugyanis tavaly egy olyan csapat lett az aranyérmes, amely szinte minden mérkőzésen nyögvenyelősen szerzett pontot/pontokat, már, amikor nem kapott ki. Az új idényben pedig már oly rozoga a kolozsvári vasutas szerelvény, hogy még az élvonalbeli újonc Sportul Studenţesc is laposra verte a legutóbbi fordulóban. S a CFR nem csak szakmailag, hanem erkölcsileg is mélypontra került. Olyan neveletlen, képzetlen, s kimondottan buta labdarúgókat is besodort eme erdélyi csoportba a menedzseri pancserség, akikre jómagam még a cipőm fényezését sem bíznám.

– Minek tudható be ez a valóban pénzkidobásnak nevezhető jelenség?

– A láncreakciós hozzánemértésnek! A Kolozsvári CFR-nél, például, a csapattulajdonosnak annyi köze sincs a futballhoz, mint a szakácsnak a színművészethez. Ezen belül: a klubelnök rokonszenves mesemondónak tűnik a képernyőn tett semmitmondó nyilatkozataival. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy hosszú idő óta nem kerül egy szakmailag épkézláb edző a Kolozsvári CFR kispadjára.

– Mi lenne a következő „dobogós” helyezett negatív jelenség?

– A játékvezetők képzetlensége és embertelensége. Aligha van jelenleg 5-6 elfogadható bírónál több az országban. A 18-as mezőnyben mindössze három csapatra jut egy valamire való játékvezető. Angliában, Olaszországban, Németországban stb. ez az arány legalább fordított. Nem véletlen, hogy szinte valamennyi I. ligás klubvezető beleegyezne külföldi futballbírók szerződtetésébe – egy teljes bajnoki évadra. Nem vitás, akinek nincs szakmai tartása, annak nemigen lehet egyénisége, tiszteletet parancsoló megjelenése sem. Nos, ha a futballisták szemében a játékvezető nem példakép; nem garanciája a pártatlanságnak, akkor gyakran még torkon is ragadják a főszereplők. Hiszen a pályán a bíró nemcsak paragrafusokkal kell hogy irányítson, hanem pszicho-pedagógiai érzékkel is.

Lejegyezte az adogató:

Berki Fláviusz