Őszi tükörkép (2.)

Az előző részben a Vasile Avram, Ion Crăciunescu JT-elnöki rosálás jelentette az elemzés vezérfonalát. Ezúttal a sajátos őszi menü második fogását kóstolgatjuk, ízlelgetjük.

Kérem, 1990-ben a szélütést szenvedett Mircea Angelescu volt RLSZ-elnök kijelentette: Mircea Sandu tönkreteszi a román labdarúgást. Évtized múltán e jeles sportvezető újfent megszólalt a sajtó hasábjain: Uraim, vegyék már észre, Mircea Sandu szétverte labdarúgásunkat!

Azóta újabb bő évtized telt el, ám mostanság már nincs ellenzéki felszólalás; a fásultság biztosítja Mircea Sandu számára az örökös szakszövetség-elnöki karosszéket. Persze, ehhez a Sancho Pansa szerepkörében tetszelgő Dumitru Dragomir Liga-elnök is kell(ett), aki szerintem Eötvös Gábor mögött a második festetlen bohóca a világ cirkusztörténelmének. Ez a felszínesen demagógnak tűnő volt milicista még a rókánál is ravaszabb. A háttérből ő mozgatja az előretolt bábúkat, élen Mircea Sanduval. Ez, a látszólag lecsósításra beállt sportvezető csak felületesen szemlélve kever és kavar, valójában sütöget, elsődlegesen a saját, másodlagosan az őt körülvevő szolgabérencek pecsenyéjét.

Dumitru Dragomir legújabban az rebesgeti, jövőre visszalép Liga-elnöki tisztségéből, és televíziós sportcsatornát alapít. Hogy mennyire pancser vállalkozó, bizonyította már az 1989-es politikai fordulat után, amikor az általa alapított és finanszírozott sportnapilap igen hamar befuccsolt, s oly hirtelen tűnt el a piacról, mint ahogyan korábban berobbant az újságosstandok polcaira.

A nagyobbik bajt az utánpótlás-hiány jelenti. Voltak/lennének képzett, potenciális utódok a vezető pozíciókra, ám azok oly korán megcsömörlöttek a hazai labdarúgás áldatlan állapotától, hogy nem jelöltetik magukat a választások alkalmával. Lásd Ionuţ Lupescu vagy Gheorghe Popescu esetét; előbbi lemondott a szakszövetségnél a vezérigazgatói tisztségéről, utóbbi hallani sem akar a vezető fórumoknál való esetleges szereplésről.

Florin Prunea volt sokszorosan válogatott kapuvédő is korán megelégelte a felső vezetés hangulatát, majd szép csendben távozott.

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a Mircea Sandu, Dumitru Dragomir alkotta „spirituálé duóhoz” hasonlító páros időnként el-eldúdolja: „mennénk mi már örömmel, / de nincs utánpótlásunk lelki töltettel!... /

(folytatjuk)

Berecz S.