Szilveszteri kombinálások – vegyes bonbonokkal

Mottó: A vizelési ingerek felpörgése esetén nem biztosítunk pelenkát. Ma lehet poénkodni igazán, s talán röhögni is érdemes lesz.

Mintegy másfél hónapja összefutottam lapunk egyik barátjával, B. Bélával:

– Te, Sanyikám, miért nem kombináltok már Flávival?...

– Béla bátyám, olvas-e még újságot?

– Természetesen, csakhogy vagy három hónapja nem érek rá, de az újságok mind megvannak… Lesz majd mit visszalapozgatnom – a hülye fejemnek köszönhetően…

*

– Miért rúgatta be a férjemet, szomszéd? – szállt felém szigonyként az aggódó feleség vádaskodása.

– Dehogy rúgattam be, hiszen én nem is iszom! ...

– Én valóban nem láttam magát soha poharazgatni, ezért jutott oly sok itóka a férjemnek!...

– Kérem, tessék engem meghallgatni. Egy jó órája azzal a kéréssel kopogtatott a férje, kölcsönözzek neki pár vedernyi rostált homokot. Kijelentettem: hozzon kiskocsit, ládikót, s szívesen adok neki, s nem kell viszonoznia…

– Jó, akkor majd meghálálom – és ezzel távozott.

– Pár perc múlva jött, teljesült kérése, s megint távozott.

Ezek után, a most már tájékozódott feleség, nedvesedő szempillák közepette, szinte megalázva elköszönt:

– Bocsánat, szomszéd, restellem magam. Tudja, ez az én férjem megitta az egész félliteres rumot, amit magának szánt ajándékként.

Pár perc múlva átvittem a nálunk felejtett kislapátját, s a feleség erősködött, nézzek be a férje szobájába, miként alszik a „felestől”. Röpke bepillantás, és távozni készültem, amikor a ház asszonya újabb meglepetéstől megriadva, szinte őrjöngött:

– Nézze, volt idehaza egy dugi „felese”, amiből ebéd előtt alig-alig hiányzott, de azt is már mind megitta. Te, jóisten ez az ember oly részeg a közel liternyi rumtól, hogy többé nem lesz képes lábra állni.

Nem is állt talpra másnap délig. Munkából hazafelé összefutottam „rumos szomszédommal”.

– Szomszéd, látja, van másik, de nehogy eláruljon az asszonynak!...

*

Az egykori cukorgyári Aréna (ma Atletico pálya) sok érdekes mérkőzés, s nemkülönben humorosnak tűnő, valós történéseknek volt a színhelye.

Egyik alkalommal, amikor a házigazda FZ csapata 11 órai kezdettel odahaza játszott bajnokit, az éppen éjszakai műszakból érkező Faur nevű, zsiráfos alkatú, horihorgas középpályás, egy ellenféllel történt vétlen ütközés során földre huppant. Légszomjának okát csak percek múlva tudta kibogozni az egészségügyi stáb; tudniillik Faur annyit tudott kinyögni: éhes vagyok…

A kellemetlen esemény kapcsán az egyik nagytata mákos kiflit majszoló unokája eképpen javasolt megoldást:

– Tata, adjunk kiflit Faur bácsinak!...

A nagytata azonnal vette a lapot, s letört egy darabot az éppen hogy megkezdett kifliből.

– Tata, adjuk oda az egész kiflit, hátha akkor gólt is lő majd Faur bácsi!

Nos, az unokának „kiflis” ördöge volt, hiszen Faur valóban szerzett egy gólt, igaz nem lábbal, hanem gyönyörű csukafejessel – egy szögletrúgás nyomán…

*

– Szégyellje magát!...

– !...

– !?...

– Egy szót se, ne próbáljon védekezni!...

– !?...

– Maga annyi bajt okozott nekünk, a nyomorult írásaival; mivelhogy a legtöbbet Ausztriában élő lányunknál tartózkodunk, s ott csak az internetnyavaján olvashatja a férjem az újságot!...

– Ne próbáljon kibújni a felelősség alól, hiszen, az amúgy is poshadó félben lévő családi kapcsolatunkat maga tovább rombolja…

– !?...

– A lányomnál azért nyavalyog a férjem, mert nehezen tudja kezelni azt a masinát… Idehaza meg akkor piszkálódik leginkább, ha későn hozom az újságot…

– !?...

– Képzelje, egyik délben, ebédhez készülődtünk, amikor a férjem kacagásától lett hangos a konyha. Valami marhaságát olvasta megint, az újságban. S olyannyira megfeledkezett magáról olvasás közben, hogy arra lettem figyelmes, amikor szinte jajveszékelni kezdett: Képzelje, beengedte a cseppfolyóst az alsóneműjébe…

– !?...

– Anyukám, kérlek, most még az egyszer segíts!...

Hát nem segítettem; nem tudom elviselni, hogy azóta többször megtörtént: az újságolvasás – gatyamosással – igen sokba kerül.

– !?...

– Jézusom, mindjárt 12 óra, s nekem be kell fejeznem még azt a szerencsétlen cvekedlit!...

Úi.: Szómagyarázatként mindössze annyit: a cvekedli – aki nem tudná – nem más, mint káposztás főtt tészta.